bezár
 

art&design / gondolat

Pellengérre állított valóság
Pellengérre állított valóság
A közösség nyilvános tereiben a nők csak a közös munkavégzés idejére társulhatnak. A magyar paraszti kultúrában ilyen csoportosulások helyszínét jelentette például a fonó. A fonóban szinte minden elhangozhat és majdnem úgy, ahogy az csakugyan megtörtént, de a női tapasztalatok szabad megosztása itt is korlátozott. A cenzúra mechanizmusa a női közlések szabadságának szűrője. Így a rituális játékokban, valamint a népdalokban megénekelt metaforák és metonímiák által megjelenített és elbeszélt történeteket a képzelőerő már szükségszerűen módosította.
Ne tegyétek reám...
Ne tegyétek reám...
Trapp Dominika munkája értő és kritikus módon feszegeti azokat a kérdéseket, – melyeket részben a kortárs magyar kultúratudománynak kell, vagyis inkább kellene – amikor a népi kultúra különböző konfigurációra veti hideg, elemző, tudományos tekintetét. Ha az itt kiállított műalkotások szimbólumrendszerét szövegként olvasom, meg kell állapítsam, hogy a leginkább progresszív kultúratudományi munkákkal egyenrangú partnert fedezhetek fel. A kiállítás ugyanis merev rekonstrukció helyett újraalkotott kontextusokban értelmezi a „nemzeti kultúra” összefüggésrendszerét, a múlt heroizálása, romantizálása helyett pedig úgy próbálja művészi formába önteni a paraszti kultúra valóságának sajátos női tapasztalatát, hogy a kritikai reprezentáció mellett a jelennel való kapcsolódási pontokat keresi, miközben új értelmezési lehetőségeket teremt.
Comoedia mundi
Comoedia mundi
„kabátom zsebébe / naponta elhelyezek / egy vagy két doboz cigarettát”
Egy festmény keretére, avagy a varázsló kertje
Egy festmény keretére, avagy a varázsló kertje
A képek köröttem csordultig vannak sikoltással (hallom én ezeket a képeket?) – hangtalanok, elnyújtottak és fekete-fehérek, akár Munch végtelen üvöltése.
Hogyan halunk meg váratlanul
Hogyan halunk meg váratlanul
Nem fogom leírni az utolsó találkozást, amikor, kiskomám, már haldokoltál, és én egyedül ittam nálad a borodat.
Én lenni, nem
Én lenni, nem
„Rakétát lőnek ki, az ember a füsttel megy el. Azért olyan nagy a füle, mert meg van ijedve.” Egy 6 éves fiú /  „...ami, n’entre pas sans desir...” Paul Valéry
A Bauhaus sugárzó fénye
A Bauhaus sugárzó fénye
A Symposion Társaság kezdeményezésére és a Magyar Elektrográfiai Társaság bevonásával született meg az Inspirációk a jövőből című, meghívásos kiállítás 30 elektrográfus részvételével, a Bauhaus művészeti iskola alapításának százéves évfordulója alkalmából.
Lenni halott és fehér
Lenni halott és fehér
140+1 éve született Kazimir Malevics, a szuprematista festészet és elmélet atyja. Pashu: egy macedón-szerb malevicsista portréja.
A Nap művelete
A Nap művelete
„Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel. Válaszd el a Fényt a Sötéttől, az Éterit az Anyagtól, tudással, elkötelezettséggel.”[1]    
Az ő bajuk – nekem mi közöm hozzá?
Az ő bajuk – nekem mi közöm hozzá?
Az átlagos kultúrafogyasztó viszonya a művészekhez meglehetősen ellentmondásos. A hónapokra előre betelt színházi előadások, a teltházas koncertek, illetve a múzeumok, galériák látogatószámai azt mutatják, hogy a társadalom jelentős rétege nem elégszik meg az internet vagy a TV által nyújtott tartalmakkal. Szüksége van az olyan, személyes tapasztaláson alapuló élményekre, mint a sorok közé lépő színész közönséghez intézett szavai, eljutni a Bécsi Filharmonikusok schönbrunni Nyáréjszakai Koncertjére vagy éppen kiállítási katalógust dedikáltatni a kiállítóval.
1   2   3   4   5   6   7 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés