bezár
 

art&design / gondolat

Néptelen közterek bámulják a szobrokat
Néptelen közterek bámulják a szobrokat
Egy olyan korszakban, amelyben a politikusok már nemcsak a parlamentben, de a köztereken is meg akarják nyerni az első világháborút (hogy ezzel meg nem történtté tudják stilizálni azt, amit eltörölni nem lehet), aligha lehetne aktuálisabb témát választani közönséges utcáinknál és tereinknél. Amíg az emlékezetpolitikusok azért akarnak minden lehetséges városi teret kedvelt (vagy inkább: a másik fél által utált?) politikusuk szobrával ékesíteni, mert abban a hiszemben élnek, hogy a szobor, az emlékmű mint tereptárgy formálja az arra járók tudatát, addig roppant megnyugtató az a tény, hogy a legtöbben ezeket az alkotásokat észre sem veszik.
Teremtő ambíciók
Teremtő ambíciók
Szeptember 2-án, a 92. Ünnepi Könyvhét első napján rengetegen gyűltek össze a Kis Présházban, ahol az esti programok közt volt Seregi Tamás Jövőbe szédülő lendülettel című tanulmánykötetének könyvbemutatója.
A minimalista szobrászattól az amerikai macsókig
A minimalista szobrászattól az amerikai macsókig
Az elmúlt évtized képzőművészeti tendenciái közül az egyik leghangsúlyosabb az ökológiai esztétika és a környezetvédelemi művészet megnyilvánulásai. Azonban mindennek gyökerekor, az 1960-as években, leginkább nem természetművészetről beszélhetünk, hanem egy grandiózus méretekhez vonzódó, galérián kívüli attitűdről, amelynek alapja a tájba való beavatkozás. A korai land art művészek a természeti elemeket és a tájat nyersanyagként, természeti médiumként használták fel – habár mai szemmel a végrehajtott változtatások környezetkárosítónak és agresszívnak tűnhetnek. Ez a természet feletti uralom azonban szorosan kapcsolódik az ember és környezetének viszonyrendszeréhez – gondoljunk csak a romantika idealizált természetfelfogására, amely eltávolít minket a természettől, tájjá redukálva azt. Ebben az érintetlen tájban már képtelenek vagyunk benne lenni, úgy látjuk, mint „természetes helyszín, egyszerre környezet, és az, amit magába foglal, egyszerre valóságos hely és annak szimulákruma, egyszerre doboz és minden tárgy, ami a dobozban van.”[1]
Traumapanoráma
Traumapanoráma
Alaposan átgyúrt állóképek a tudat túloldaláról és percmutatóhoz igazított, egyszemélyes világégések. Kattanások és kattintások a futóhomokszerű időfolyamban. Üdv! Ebben a játékban azt játsszuk, hogy irgalmatlanul nekiveselkedünk valaminek, miközben a hardver – azaz a testek – felismerhetetlenné torzulnak, a sztori pedig izzadságcseppekbe és hidegrázásokba kódolódik. Érzetszinten borzongat.
Fekete-lyukba szervezett turistaút
Fekete-lyukba szervezett turistaút
Amíg a világsajtó inkább a tech-óriások űrversenyére koncentrál, szinte észre sem vesszük, hogy mi, magyarok természetesen ezt a versenyt is megnyertük, méghozzá hamarabb, mint a milliárdosok, és már egy lépéssel előttük járunk. Ők még csak tesztelik az űrturizmus lehetőségét, viszont számunkra rendelkezésre áll egy űrkapszula a fővárosban, a Horizont Galériában.
Mágikus önbeállítás
Mágikus önbeállítás
Kellemes kerti összejövetellel, zenével kísért köszöntéssel indult Galántai György 80. születésnapja alkalmából rendezett „A jövő emlékei” című kiállítás megnyitója az Artpoolban, amely impozáns kapcsolati hálót vonultat fel. László Zsuzsa kurátorral, az Artpool munkatársával beszélgettem a kiállításról és a művész életpályájáról.
Kereszt a világ végén
Kereszt a világ végén
2021. június 18-án, pénteken este 19 órakor a Kis Présház légkondicionált belső terében  keresztes zoltán underdogimages Oroszországban készült fotográfiáiból készült kiállítást M. Nagy Miklós nyitotta meg. Az alábbiakban az ő szövegét adjuk közre. A kiállítás júliusban megtekinthető a Kis Présházban (Budapest, Bartók Béla út 44.).
A sárga csend kísértete
A sárga csend kísértete
Jól tudjuk, amikor a művészet belép egy elmegyógyintézet kapuján, olyan helyre lép, ahol önmagával is dolga van. A 17. század kínzókamrákhoz hasonlító tébolydáit, az emberi kegyetlenségnek ezeket a manifesztumait a 19. század folyamán alakították át modern elmegyógyintézetekké. Az elmegyógyintézetek, ahogy mi ismerjük őket, annyi más mellett ugyanúgy a modernitás termékei, mint az autonóm művészet.
Üzenetek a poszt-tisztaság korából
Üzenetek a poszt-tisztaság korából
A művészeti tárgyú alkotás és a profetizmus, avagy Isten igéjének hirdetése bár sok közös jellemzővel rendelkezik, egy markáns különbséget mégis meghatározhatunk. Az egyik az embereknek szól, de az utóbbi az emberekért szól. Míg a művészeti alkotás a hatások és érzelmek kiváltásával operál, addig az igehirdetés a racionalitás útján próbálja megközelíteni az egyént.
Rejtőzködő kiállítóterek II. Élőben és virtuálisan
Rejtőzködő kiállítóterek II. Élőben és virtuálisan
Két kiállításon is jártam, amely Budapest mondhatni rozsdaövezeteiben, indusztriális környezetben mutatta be a kortárs művészet remekeit. Ezek a kiállítóterek azonban nemcsak a városban rejtekeznek, hanem az online világ tereit is megtöltik művészettel. Teszik ezt már egy éve, amikor kevés lehetőség jut arra, hogy személyesen keressük fel ezeket az izgalmas és érdekes kiállítótereket, és közben felhasználnak minden eszközt arra, hogy valamennyire pótolhassák a személyes jelenlét hiányából fakadó élményt.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés