bezár
 

art&design / kiállítás

A kilátástalanság tökéletes kietlensége
A kilátástalanság tökéletes kietlensége
Szokás úgy gondolni korunk társadalmi valóságára, mintha annak minden szintjére jellemző volna egyfajta gyorsulás. A társadalmi gyorsulás mint jelenség azonban korántsem egyöntetű. Léteznek a gyorsuláson belül is szakadások, sőt, lokális érvényű lelassulások, atavizmusok és involúciók is. A technikai és társadalmi gyorsulás átfogó folyamatának végkifejlete sem törvényszerűen fénysebességű. A modernitás utániság állapota éppenséggel lassulást is eredményezhet, sőt, az apokalipszis korlátlan lassításába is torkollhat, amely véget vet az élet mint narrativitás uralmának, s amely felszámolja az idő vitális értelmezhetőségének lehetőségét.
A posztmodern Vénusz
A posztmodern Vénusz
A női test ábrázolása jelentős változásokon ment keresztül az évszázadok során. Mint ismert, sokáig hierarchikus jelenségként tekintettünk rá: a felöltözött férfi, mint a megismerő tudat képviselője, az uralkodó pozícióban lévő alkotó az, aki a látás és megformálás jogát birtokolja. Az akttá váló női test ebben a szituációban alárendelt és a kiszolgáltatottság tapasztalatával terhelt. A kortárs képzőművészet pedig bővelkedik a nők képének újrastrukturálását megcélzó művekben.
Korszak és korszaktudat: két néző egy kiállításról
Korszak és korszaktudat: két néző egy kiállításról
Természetes, hogy egymástól távollévő generációk tagjai másképp reagálnak ugyanarra a kiállításra. Fokozottan van ez így akkor, ha olyan korszakot idéz meg egy múzeum, amely az egyik látogatónak az ifjúságáról mesél, míg a másik számára már távoli tananyagot jelent. Vajon a hatvanas években a legendás három „T”-ből melyik kategóriába került volna ez a kiállítás? Kíváncsian várjuk véleményüket.
Sztehló Lili és egyházművészeti munkássága
Sztehló Lili és egyházművészeti munkássága
Legutóbb 1981-ben, Székesfehérvárott volt kiállítása Sztehlo Lilinek, ezúttal a Városmajorban. A kiállítás célja az, hogy a művészettörténeti diskurzusban újabban kevéssé jelenlévő festőművész munkásságára, s egyúttal egy elpusztult műtárgy rekonstruálásának programjára hívja fel a figyelmet.
Helyhez nem kötve
Helyhez nem kötve
„Az elmúlt évek utazásai során megtanultam hány kép fér a bőröndbe, hogyan lehet kihasználni legoptimálisabban a helyet, illetve, hogy a festőeszközöket sohasem tároljuk a kézipoggyászban!” – írja Árnyas Koppány Ákos a meghívóban, aki hosszú idő után újra Szegeden állít ki. Önálló tárlata a magyar kultúra napja alkalmából, január 18-án nyílt meg a Szegedi Akadémiai Bizottság Művészeti Szakbizottságának felkérésére.
Egymás mellett. Pár ezer kilométerrel…
Egymás mellett. Pár ezer kilométerrel…
Élettelen mindennapiság – ekként lehetne összegezni Bakonyi Bence kiállítását a Faur Zsófi Galériában. A „Párhuzamok-Parallels” cím alatt három fotósorozat tekinthető meg – Segue (2013), After Five Years (2015) és We are allright here –, melyek néhány éves eltéréssel, de más-más háttérrel, indíttatással és szinte ellentétes gazdasági, társadalmi és kulturális valóságú országokban készültek. A fotók ugyanakkor egyetlen „egységként” kerülnek bemutatásra, ahol párhuzamosan tárulnak fel a térben és időben elválasztott, ám hasonlónak láttatott sorsok. A kérdés tehát az, hogy mi is köti össze az itt látható műveket.
Dimenzionizmus a bábművészetben
Dimenzionizmus a bábművészetben
Ha legkorábbi pályámat számba veszem, a bábszínházzal kezdődött: az udvarbeli gyerekeknek játszottam a veranda ablakából két-három bábfigurával, amelyek valójában a babáim voltak, és általában valamelyik cselekményes ének elevenedett meg a lelkes közönség előtt.
Tükörjáték
Tükörjáték
A Kassákizmus során három különböző tárlatot látogatunk. Mindegyiknek volt nyitóeseménye, megnyitóbeszéde, volt pogácsa, bor, voltak pogácsanénik, tehát minden, ami általában egy kiállításmegnyitó tartozéka. Mindegyikre jegyet kell váltani, kivéve, ha kombinált, mindhárom kiállításra érvényes jeggyel bírunk. Akkor egy összeg ellenében, a város különböző pontjainak érintésével bejárható a Kassákizmus egésze a Petőfi Irodalmi Múzeumtól kezdve, a Kassák Múzeum érintésével egészen a Bajor Gizi Színészmúzeumig. 
Karátson, akvarell, Márk evangéliuma
Karátson, akvarell, Márk evangéliuma
Karátson Gábor akvarelljei. Az inspiráció valamennyinél Márk evangéliuma. Kemény dió. Kíváncsiak voltunk, hogy ezt a diót hogyan töri fel egy képzőművész és egy irodalmár-műfordító.
Élő művészet - horrorral, luxussal és akttal
Élő művészet - horrorral, luxussal és akttal
A sokadik Velencei Biennálét látogatva az a benyomásom, hogy a legtöbb ember a Giardini-ben található pavilonokra, az egyes országok projektjeire kíváncsi. Ám pont itt találkozhatunk a legkevesebb meglepetéssel vagy látványossággal, ha összehasonlítjuk őket az Arsenale vagy akár a külső helyszínek kiállításaival. Kellemes meglepetés azért a Giardini-ben is érhet olykor: engem a velencei pavilon kápráztatott el, akárcsak két évvel ezelőtt, de megkülönböztetett figyelmet érdemel számomra idén a japán, az orosz, a francia, a Nagy-Britanniának otthont adó és a magyar pavilon is.
3   4   5   6   7   8   9   10   11 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés