bezár
 

irodalom

Jákob Zoltánt, a műköröm-milliárdost milyen költészettel lehetne megszólítani?
Jákob Zoltánt, a műköröm-milliárdost milyen költészettel lehetne megszólítani?
Épp az ételszállítás közben értettem meg, hogy Átoknaptár című könyvem 2020-ban megengedte magának, amit egy futár nem tehet: bárkit bizonytalanságban tartott a tartalmat illetően (ezt egy rokonom a megjelenés előtt sejtette, és kedves cinizmussal annyit kért, csak néhány betűt [!] küldjek belőle). Persze lehet amellett érvelni, hogy egyik vers sem táska. De attól még nem világos, hogy a költő miért merészkedhet messzebbre, mint egy futár. Van ebben valami luxus. – Helyzetjel rovatunkban Borsik Miklós tárcáját olvashatják.
Véraláfutások az űrruha alatt
Véraláfutások az űrruha alatt
Attól, hogy egy szöveg vagy egy könyv társadalmilag fontos témákról beszél, korántsem lesz esztétikai szempontból is értékes. Izsót azonban nem fenyegeti ez a veszély; verseinek nem az az elsődleges erénye, hogy beszél az erőszakról és annak különböző aspektusairól, hanem az, ahogyan beszél. A versek ereje a meglepő, találó, sokszor asszociatív képalkotásban rejlik. „[A] mosolyom illetlen, / mint egy nyitva hagyott slicc.”; „[r]ossz volt a foga, / beletörhetett volna a kemény szavakba, / amiket a fejemhez vágott, / ha nem ízlett neki az ebéd.” - Izsó Zita Bekerített erdő című verseskötetéről Endrey-Nagy Ágoston kritikáját olvashatják.
A mindennapok embertelensége
A mindennapok embertelensége
Az antropocentrikus szemléletnek már a legelső vers, a Stadionok homlokzati munkálatiról búcsút int. Miközben az építészet, a megértés eszközeként jelenik meg a lírai én számára, az általa választott analógia magában hordozza a jelentéktelenség és az én felszámolódásának képét: „Talán ez is elég. Stadionhomlokzatról zuhanó / segédmunkás vagyok. Amint / földet érek, összekaparnak és áthúzzák / a testem egy másik utcába, hiszen / kivitelezői szempontból nem létezem.” - Szabó Márton István Betonszféra című verseskötetéről Hegedűs Benjámin Jutas írt kritikát.
Három szerző egy fordítótól
Három szerző egy fordítótól
Három kép, három kis metszet a román kortárs prózából, három szerző, akik a román prózát megújító nemzedék tagjai. A történeteket Lövétei Lázár László helyezte egymás mellé, elkészítve saját hármasoltárát, amellyel a román kortárs próza előtt tiszteleg - Zöllner Anna Júlia recenzióját olvashatják a Román triptichon című antológiáról.
Zárójelek könyve
Zárójelek könyve
„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az” – írja Tolsztoj, és talán ennél pontosabban nem is lehetne összefoglalni egy mondatban Légrádi Gergely 2022 őszén megjelent, Alkalomadtán című regényét. A szerző hatodik könyvét a Kalligram kiadó adta közre.
Támaszkodva, támasz nélkül
Támaszkodva, támasz nélkül
Elengedett kézzel biciklizni, a test döntésével kanyarodva. Járdaszegély vékony élén lépegetve, madárszárnyakkal egyensúlyozni. A fák tetejére fölérve, elengedett kézzel körbenézni. Ki ne emlékezne az ilyen vagy ezekhez hasonló, szívdobogtató gyerektapasztalataink első ízére. Mintha a járni tanulásunkat folytatnánk és hosszabbítanánk meg vele, szabad kezünkkel birtokba véve a testünket és a világot.
Továbbírható-e Közép-Európa mítosza?
Továbbírható-e Közép-Európa mítosza?
A Mészöly Miklós Egyesület immár ötödik alkalommal tartotta meg december eleji, Miklós-napi rendezvényét, mely 2022 december 5-én Kelemen Pál és Márjánovics Diána szervezésében újító módon workshop jelleggel valósult meg. Helyszínül a PIM Szomszéd szolgált.
Escamillo belépője
Escamillo belépője
Fújtató Ájtatos a templomból jövet megjegyezte, hogy már korábban is keresett, mert ő is hozott nekem mindenféle étket. Melyeket nem hagyott a padon, mindenféle gezemüzék között, hanem lecipelte, majd felcipelte a templomból. Azonnal lássak hozzá bizalommal, mert az az étel megszenteltetett, a szatyor vásznán át hullt belé az áldás. – Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin tárcáját olvashatják.
Művészet, filozófia, irodalom és bűnös élvezetek
Művészet, filozófia, irodalom és bűnös élvezetek
Több mint száz fő ünnepelte együtt a Műút visszatérését január 9-én a Három Holló nagytermében. A tizenöt éves folyóirat eddigi legnehezebb évén van túl, 2022 májusától ugyanis támogatás hiányában nem tudta kinyomtatni a kész lapszámait. A megjelenésre végül az év utolsó hónapjaiban kerülhetett sor, a hétfő esti rendezvényen pedig a közönség is betekintést nyerhetett az öt szám tartalmába. A művészeti rovat szekciójában szó esett például pszichológia és filozófia kapcsolatáról, a digitális forradalom jelenségéről és „bűnös élvezetekről” is, majd a kritika-, végül pedig a szépirodalmi rovat vette át a pódiumot.
Da capo Veres Andrással, avagy dicsérni jöttem, nem bírálni
Da capo Veres Andrással, avagy dicsérni jöttem, nem bírálni
Az alábbiakban olvasható ismertetés a József Attila Társaság decemberi könyvbemutatóján elhangzott előadás szerkesztett változata. A személyes hangvétel és kis kötözködés indoka, hogy némileg érintett vagyok a kötetben, ld. névmutató; a szerző munkatársam a Kosztolányi-kutatócsoportban, és társam a József Attila Társaság elnökségében, (továbbá felszólított, hogy keressek benne hibákat…) –  Sárközi Éva gondolatai Veres András, És megint elölről... – Ady, Kosztolányi, József Attila című kötetéről.
32   33   34   35   36   37   38   39   40 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés