színház / előadás
2026. 10. 31.
Az Orlai Produkció nem vitrintárgyként vette elő a francia zenés színház régi kedvencét. Leporolta, majd megtáncoltatta – közben pedig kajánul a nézőre sandít: ugye, tudod, min nevetsz? Szabó Máté rendezése nem kér elnézést a harsányságért: bátran vegyíti a camp és a trash esztétikáját, a gúnyt, a túlzást és az önreflexiót. A The Brooklyn Trio élőzenéje és Kováts Gergely Csanád koreográfiája szervesen épül ebbe a világba. Az előadás legnagyobb erénye, hogy a komikum mögül rendre elővillan mindaz, ami a történetben egyszerre nevetséges és kegyetlen, szép és szomorú. Mert a szereplők minden képtelenségük ellenére élni, szeretni és boldogulni akarnak.
2026. 10. 31.
Két karámra osztva elevenedik meg Kohlhaas Mihály története az És ti? című zenés részvételi színházi előadáson a Káva Kulturális Műhely színpadán. A középiskola 11-12. osztályos diákjainak szóló színházi nevelési előadás az igazságkeresés és hatalommal szembefordulás dilemmáit vizsgálja a nézők bevonásával, Tasnádi István Közellenség című drámájának felhasználásával.
2026. 09. 27.
Van olyan lakás, amelyből ugyan elköltöznek, de a múlt ott marad. A bútorok elvihetők, a nagymama nem. A zsidóságot nem dobozolhatják be a költözők, ahogy a homoszexualitást sem, a történelmet meg pláne nem. A Parallax kis budapesti lakása lakóinak életét régóta túlterheli a történelem, azonban a falakon még mindig van hely az újabb traumáknak. A Proton Színház előadásában újra előkerül a kérdés, amelyet Mundruczó Kornél az Evolúció című produkcióban már körbejárt: mit örököl az ember abból, amit nem ő követett el és nem is akarta megörökölni?
2026. 09. 22.
Képzelj el egy szakítást, ahol nincs ordibálás, tányérdobálás, csak egy ottfelejtett zakó a hálószobában, és egy férj, aki úgy dönt, hogy a legkifinomultabb pszichológiai horrorral áll bosszút. Dióhéjban és a felszínén erről szól a dél-afrikai Can Themba novellája Az öltöny, amelyet Balázs Zoltán rendező vezette Maladype Színház – Kovács Adrián zeneszerzővel karöltve – fojtogató, de igen stílusos jazz-operaként vitt színre, amit nem felejtesz el egyhamar.
2026. 09. 09.
A Cseresznyéskertben mindenki késésben van. Ranyevszkaja a felismeréssel, hogy a múlt nem tartja fenn önmagát, Gajev a cselekvéssel, Várja az élettel. Lopahin – aki a legpontosabban érti, hogy eljött a változás ideje – az egyetlen dologgal késik el, amit pénzzel nem lehet megvenni: saját érzelmeinek felismerésével. A Royal Shakespeare Company új előadásában ez a csehovi alapgondolat nem mindig áll össze színpadi egésszé, de akadnak pillanatok, amikor egyszer csak megérkezik Csehov. Mindenekelőtt Kenneth Branagh Lopahinjában.
2026. 08. 26.
Történelmi időket élünk. Történelmi időket él a színház is. Gyorsan változó köznyelv, technika, információtúladagolás, politikai-közéleti megnyilvánulások viharai: az igazságot szolgálni kutya nehéz, „ha az ember nem ösmeri az igazságot”.
A Nemzeti Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház 2025. december 10-én bemutatott koprodukciója, a REVIZOR – РЕВІЗОP keresi önmagát ebben a roppant hálóban.
2026. 08. 24.
Van valami különös igazság abban, hogy a Bayreuthi Ünnepi Játékok százötvenedik évfordulóján éppen a Rienzi került színre. Egy család ünnepi fényképéről egyszer csak előkerült az a rokon, akit évtizedeken át szándékosan levágtak a képről. Az opera Wagner első nagy sikere volt, amely nélkül aligha épült volna fel a Festspielhaus, mégis maga a szerző igyekezett kitörölni azt saját életművéből. Bayreuth eddig hűséges tanítványként követte ezt a művészi öncenzúrát. Százötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a fesztivál szembenézzen saját hiányával.
2026. 08. 18.
Beethoven egyetlen operáját mindenki tiszteli, sokan talán csodálják is, de viszonylag kevesen szeretik feltétel nélkül. A legnagyobb operák többnyire az emberi gyarlóságokból élnek: féltékenység, szerelem, bosszú, hiúság, hatalomvágy. Ezzel szemben Beethoven egy eszmét akart színpadra vinni: a szabadságot. Mozart tudta, hogy Don Giovanni sokkal érdekesebb, mint az erény, Verdi, hogy Jago izgalmasabb, mint a becsület. Beethoven viszont abban hitt, hogy a színpad elbírja az erkölcsi nagyságot. Operája egy nemes oratórium, amelyet történetesen jelmezben adnak elő.
2026. 07. 27.
„A végesség ad értéket mindennek, a műalkotásoknak pedig szépséget” - írják Romeo Castellucci rendezői elvéről a bookletben. Az olasz avantgárd művész ezúttal is egy általa létrehozott műfaji paradoxonban alkot: Mozart gyászmiséje nyomán librettó nélküli, de dramaturgiai ívvel és narratívával mégiscsak rendelkező, jórészt profán, táncszínházi, montázsszerű performanszt láthatunk. Az eredetileg 2019-ben színre vitt, idén pedig felújított előadás hatására a Földközi tengertől 30 km-re eső, mégis selymesen citrusos és sós levegőjű, szabadtéri Théâtre de l'Archevêché közönsége ambivalens érzések közepette, jó értelemben vett neurotikus atmoszférában találta magát - és zavarában hol huhogva-suhogva kérte ki magának az élményt, hol áhítatos éljenzésben tört ki.
2026. 07. 24.
A Broadway és a West End repertoárján számos musical él tovább újabb és újabb szereposztásokban, ám legtöbbjük megmarad saját korának lenyomataként. A Hegedűs a háztetőn ezzel szemben ritka kivétel: minden nemzedék új kérdéseket tesz fel neki, és minden korszak más választ hall ki belőle. Az 1964-es ősbemutató idején a holokauszt utáni zsidó identitás drámáját jelentette. A hetvenes évek nézője a kivándorlás és az asszimiláció dilemmáját látta benne, a közép-európai rendszerváltozások idején a szabadság és a hagyomány viszonyáról kezdett beszélni. Ma már az otthon elvesztéséről, a menekülésről és a közösségek törékenységéről szól. Kevés színpadi mű képes arra, hogy úgy nyerjen új jelentéseket, hogy közben egyetlen sorát sem kell átírni. Ez a klasszikus művek sajátja.
