színház / előadás
2025. 11. 18.
Minden fiatal generációnak felkínálja az élet a lehetőséget: tessék, mostantól tiéd a világ, csináld jobban! Csakhogy ez nem ilyen egyszerű: sem a csaknem kétszáz éve, Büchner által megírt Leonce és Léna számára, sem a ma érettségiző generációnak. Főleg itt és most, Magyarországon tűnik lehetetlennek ez a kérés, ahol a globális szorongások a virtuális, mesterséges és veszélyeztetett világ kapcsán összefonódnak egy nyomorúságosan eltorzult politikai atmoszférával, amiben épp ez a generáció felnőtt. Ifj. Vidnyánszky Attila és csapata a Vígszínházban nemcsak arra tesz kísérletet, hogy újrafogalmazza ezt az örök problémát, hanem igyekszik mindezt sajátos, új módon megmutatni, színházilag is másképp fogalmazni.
2025. 11. 13.
A 2000-ben alakult Punchdrunk társulat az immerzív színház eszköztárával mutat egy addig teljesen ismeretlen formanyelvet a befogadók számára. Az immerzív színházi tapasztalat során a néző résztvevőjévé válik az előadásnak és bevonódik abba a fiktív világba, amiben a cselekmény szereplői is léteznek. Helyspecifikus alkotások születnek, amelyek a társulatra jellemző hatalmas berendezett terektől már-már zavarbaejtően valóságossá válnak a bent eltöltött órák során.
2025. 11. 09.
A Katona József Színház Behívó elnevezésű színházpedagógiai, művészetközvetítő és közösségépítő programja keretein belül működő DoKlub csapata október 12-én mutatta be az új évadra elkészült előadását.
2025. 11. 06.
A West End őszi bemutatói között minden bizonnyal Tracy Letts Mary Page Marlowe című drámáját övezte a legnagyobb érdeklődés, lévén az előadás sztárjai Susan Sarandon és Andrea Riseborough voltak. A kétszeres Oscar-díjas, október hónapban nyolcvanadik évébe lépő Sarandon e darabbal debütált angol színpadon. A színésznő Riseborough-val az oldalán megfelelt sztár mivoltának, beváltotta a közönség reményeit, ám a rivaldafény mégsem az övék, inkább a darabban fellépő további három – szintén a címszerepet alakító – színésznőé.
2025. 10. 27.
Podlovics Laura elsőként a Bábszínházban rendezte meg a kiváló Nem félünk a sötétben című előadást, amely a kamasz- és fiatalkori depressziót, és az ettől nem független alkotásvágyat mutatja meg csodálatos kreativitással, sokszínű színházi reprezentációval, és egyben teljes lélektani hitelességgel. Második rendezésében egyszerre emeli a tétet, és szűkíti a fókuszt: egy huszonéves pár, Szofi és Bálint párkapcsolati drámáját látjuk, amit csak mi, a közönség, és egy titokzatos harmadik alak kísér. A tér fekete falakra és napraforgókra szűkül, a sokféle bábtechnika is egyszerűsödik, a probléma viszont szinte megoldhatatlan: tudjuk-e egymást jól szeretni?
2025. 10. 22.
A neurotikus Zeusz a bukástól tart, Prométheusz cselszövése után már-már paranoiddá válik, nem ismer irgalmat, ebben két segítője az Erő és az Erőszak. A Netflix KAOS-sorozatából könnyedén átcsúszunk a Szkéné Fenyvesi Orsolya által jegyzett Leláncolt Prométheusz című produkciójába. A hangulata hasonló a sorozatéhoz, a megbüntetett Prométheusz abból nyer vigaszt, hogy tudja, Zeusz sem sérthetetlen, és a vég ellenében az istenek atyja semmit sem tud tenni. Viktor Balázs rendező és alkotótársai Aiszkhülosz drámája alapján igazi show-t hoztak a színpadra, és Nagypál Gábor jobb színész Jeff Goldblumnál.
2025. 10. 20.
A „pintérbéla” mint színházi esemény és forma mára fogalommá vált. Persze ez legalább annyira áldás, mint átok, hiszen minden új bemutató megmérettetik a korábbi sikerek fényében. Függetlenül mindettől érdemes úgy tekintenünk Pintér Béla és Társulata produkcióira, mint nemzeti kincsre. Mindig rólunk szól, az „itt és most”-ról, akár történeti a távlat, akár nagyon mai. Minden előadásuk kreatív eredetiséggel csúsztat egymásba különböző idősíkokat, színházi hagyományokat, nemzetközi és magyar relevanciát, miközben egyszerre nevettet politikai kabaréval, és szorítja össze a nézők szívét emberi tragédiák megidézésével. A Kabuki ennek szép példája: táj-jellegű politika és színház, csak itt, csak nekünk – hálásak lehetünk érte.
2025. 10. 20.
Három, félig fekve pihenő test. Lassú mozgás, majd mozdulatlanság. Gyengéd érintések, majd a másik szájából kihúzott hosszú, kék madzag. A nézőtéren ülve pedig gyorsan zavarba jöhet, aki nem olvasott utána az előadásnak. farkas d. gergő, az európaszerte dolgozó táncos-koreográfus elméleti munkássága gyakorlati megvalósíthatóságának kereteit próbálgatta a trafóban.
2025. 10. 09.
Kincses Réka író-rendező Tartuffe-parafrázisának központi motívuma, a racionális és emocionális én küzdelme, napjainkban éppolyan alaptapasztalat, mint Molière korában, ezért nem meglepő, hogy a szöveget nemcsak a szerzői szándék, hanem – a commedia dell'arte hagyományaihoz is visszanyúlva – a társulat improvizációi, saját történetei is alakították.
2025. 10. 02.
Arkangyalnak lenni szünet és vég nélküli meló, hisz az emberiség pusztító energiával ostoba. Gábriel már fásult a milliárdnyi viszálytól, és attól is, hogy az egyik ember a másiktól évezredek óta újra és újra elvesz valamit: a szomszéd pattintó kövét, a kutyáját, az asszonyát, a földjét, a szekerét, a várát, az országát, a vállalatát, végül az atombombáját. És akkor itt van az univerzum rengetegében egy bolhányi képződmény Magyarország néven, ahol valami Jókairól elnevezett bablevesbe lecsókolbászt főznek, amiért is egy Lajos nevű kóbor lélek levelekkel bombázza az Urat, aki ezért Gábrielt vegzálja. A Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma című új Delta Produkció premierjét néztük az Átriumban.
