bezár
 

színház / előadás

Vörös, mint a neon, a nyuszi és Jordán Adél szemüvege
Vörös, mint a neon, a nyuszi és Jordán Adél szemüvege
Nassim Soleimanpour Fehér nyuszi, vörös nyuszi című darabja Jordán Adél előadásában elevenedett meg a Vörös Neonban. Jobban mondva Jordán Adél és a szövegkönyv ismerkedett egymással, a közönség pedig végignézhette, hogyan alakul ez az első – és egyben utolsó – találkozás. A nemzetközileg sokat játszott darab különlegessége ugyanis, hogy a színész próba, rendezői felkészítés és a szöveg előzetes ismerete nélkül lép színpadra. Az este így nemcsak arról szól, mi áll a lapokon, hanem arról is, mit kezd velük az, akinek azonnal életre kell keltenie őket.
A hatalom üvegháza
A hatalom üvegháza
Van egy intézmény, amelyben mindenki dolgozik, mindenki tud valamit, és mindenkinek megvan a maga magyarázata, mégsem történik semmi, ami ne volna gyanús. A rend működik, csak éppen senki sem tudja, kinek az érdekében. A szabályok kötelezőek, a felelősség szabadon vándorol, a legfélelmetesebb pedig az, hogy ez a káosz tökéletesen adminisztrálható. Harold Pinter Az üvegház című darabjában a hétköznapi működésből szinte észrevétlenül következik az abszurditás. Ascher Tamás rendezése éppen ezért talál különösen termékeny anyagra, mert a pinteri világban a groteszk nem válik el a realizmustól, annak belső logikájából bontakozik ki.  
Szerelem, pénz, szabadság Irma módra
Szerelem, pénz, szabadság Irma módra
Az Orlai Produkció nem vitrintárgyként vette elő a francia zenés színház régi kedvencét. Leporolta, majd megtáncoltatta – közben pedig kajánul a nézőre sandít: ugye, tudod, min nevetsz? Szabó Máté rendezése nem kér elnézést a harsányságért: bátran vegyíti a camp és a trash esztétikáját, a gúnyt, a túlzást és az önreflexiót. A The Brooklyn Trio élőzenéje és Kováts Gergely Csanád koreográfiája szervesen épül ebbe a világba. Az előadás legnagyobb erénye, hogy a komikum mögül rendre elővillan mindaz, ami a történetben egyszerre nevetséges és kegyetlen, szép és szomorú. Mert a szereplők minden képtelenségük ellenére élni, szeretni és boldogulni akarnak.
Zabolázatlan igazságérzet
Zabolázatlan igazságérzet
Két karámra osztva elevenedik meg Kohlhaas Mihály története az És ti? című zenés részvételi színházi előadáson a Káva Kulturális Műhely színpadán. A középiskola 11-12. osztályos diákjainak szóló színházi nevelési előadás az igazságkeresés és hatalommal szembefordulás dilemmáit vizsgálja a nézők bevonásával, Tasnádi István Közellenség című drámájának felhasználásával.
A sebhely helye változik, a seb nem
A sebhely helye változik, a seb nem
Van olyan lakás, amelyből ugyan elköltöznek, de a múlt ott marad. A bútorok elvihetők, a nagymama nem. A zsidóságot nem dobozolhatják be a költözők, ahogy a homoszexualitást sem, a történelmet meg pláne nem. A Parallax kis budapesti lakása lakóinak életét régóta túlterheli a történelem, azonban a falakon még mindig van hely az újabb traumáknak. A Proton Színház előadásában újra előkerül a kérdés, amelyet Mundruczó Kornél az Evolúció című produkcióban már körbejárt: mit örököl az ember abból, amit nem ő követett el és nem is akarta megörökölni?  
A bosszú (jazz) partitúrája
A bosszú (jazz) partitúrája
Képzelj el egy szakítást, ahol nincs ordibálás, tányérdobálás, csak egy ottfelejtett zakó a hálószobában, és egy férj, aki úgy dönt, hogy a legkifinomultabb pszichológiai horrorral áll bosszút. Dióhéjban és a felszínén erről szól a dél-afrikai Can Themba novellája Az öltöny, amelyet Balázs Zoltán rendező vezette Maladype Színház – Kovács Adrián zeneszerzővel karöltve – fojtogató, de igen stílusos jazz-operaként vitt színre, amit nem felejtesz el egyhamar.
A győztes, aki veszít
A győztes, aki veszít
A Cseresznyéskertben mindenki késésben van. Ranyevszkaja a felismeréssel, hogy a múlt nem tartja fenn önmagát, Gajev a cselekvéssel, Várja az élettel. Lopahin – aki a legpontosabban érti, hogy eljött a változás ideje – az egyetlen dologgal késik el, amit pénzzel nem lehet megvenni: saját érzelmeinek felismerésével. A Royal Shakespeare Company új előadásában ez a csehovi alapgondolat nem mindig áll össze színpadi egésszé, de akadnak pillanatok, amikor egyszer csak megérkezik Csehov. Mindenekelőtt Kenneth Branagh Lopahinjában.
Óda a benzinkúthoz Kárpátalján
Óda a benzinkúthoz Kárpátalján
Történelmi időket élünk. Történelmi időket él a színház is. Gyorsan változó köznyelv, technika, információtúladagolás, politikai-közéleti megnyilvánulások viharai: az igazságot szolgálni kutya nehéz, „ha az ember nem ösmeri az igazságot”. A Nemzeti Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház 2025. december 10-én bemutatott koprodukciója, a REVIZOR – РЕВІЗОP keresi önmagát ebben a roppant hálóban. 
A múlt árnyékában
A múlt árnyékában
Van valami különös igazság abban, hogy a Bayreuthi Ünnepi Játékok százötvenedik évfordulóján éppen a Rienzi került színre. Egy család ünnepi fényképéről egyszer csak előkerült az a rokon, akit évtizedeken át szándékosan levágtak a képről. Az opera Wagner első nagy sikere volt, amely nélkül aligha épült volna fel a Festspielhaus, mégis maga a szerző igyekezett kitörölni azt saját életművéből. Bayreuth eddig hűséges tanítványként követte ezt a művészi öncenzúrát. Százötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a fesztivál szembenézzen saját hiányával. 
A szabadság börtöne – egy müncheni Fidelióról
A szabadság börtöne – egy müncheni Fidelióról
Beethoven egyetlen operáját mindenki tiszteli, sokan talán csodálják is, de viszonylag kevesen szeretik feltétel nélkül. A legnagyobb operák többnyire az emberi gyarlóságokból élnek: féltékenység, szerelem, bosszú, hiúság, hatalomvágy. Ezzel szemben Beethoven egy eszmét akart színpadra vinni: a szabadságot. Mozart tudta, hogy Don Giovanni sokkal érdekesebb, mint az erény, Verdi, hogy Jago izgalmasabb, mint a becsület. Beethoven viszont abban hitt, hogy a színpad elbírja az erkölcsi nagyságot. Operája egy nemes oratórium, amelyet történetesen jelmezben adnak elő.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés