A tanácsot megfogadva, fröccsel felszerelkezve lépek be nézőtársaimmal a kétszintes térbe. Van, aki csendben a felső szintre vezető lépcsősorra telepszik, mások a fehér szőnyeg körül foglalnak helyet. A tér gyorsan megtelik, már a bejárat mellett ülő csellistának is intézkednie kell, hogy a vonója ne ütközzön egy ott álló nézőbe.

A Nő InTime Fassbinder Petra von Kant keserű könnyei című művének sajátos feldolgozása, egy közel egyórás, rubato csellószólammal kísért előadás. A történet három nő hatalmi viszonyának lehetőségeit járja körül a kiszolgáltatottságtól a fölényig egy egyszerű dramaturgiai helyzet egy állásinterjú mentén. Ráadásul mindezt a női szeretetéhség felől szemlélve, női függésrendszerekben gondolkodva, gésajelmezben és -maszkban megjelenítve. A felső szinten játszódó jeleneteket kivetítőn követjük végig, de a videotechnikának a csak mozgásra és zenére alapuló jelenetekben is nagy szerepe van: a fehér lepelruhák felületén alkalmanként képsorok, fotók követik egymást. A fenti térben játszódó, kevésbé beszédre alapuló jelenetek statikussága még inkább kifeszíti a lenti mozgalmasságot, a fenti néma társasjáték kínossá fokozza a lent várakozó, újonnan belépő szereplő bizonytalanságát.


Három nő magánszférájába, egymással való érzelemjátékába sodródunk bele a darab jeleneteiben. A játszma szereplői közt egyre eltolódnak az erőviszonyok, a végére éppen az válik kiszolgáltatottá, akit eddig kiszolgáltak. A központi nőalak (Ágens) éneke az új szereplő átöltöztetésének, beavatásának pillanataiban felkavaró, hihetetlenül személyes és ösztönös, talán éppen a zenei stílusokat épphogy érintő, áthidaló jellege miatt. Nehéz egy olyan fajta produkció kapcsán erős pillanatokról beszélni, ahol szinte minden rezdülést, vágyódó tekintetet, követelődző érintést testközelből figyelhetünk. A fenti térből dübörgés, kiáltás hallatszik, a vállunkra vakolatdarab hull. Tócsát izzadunk a parkettára, miközben a három szereplő ízekre szedi egymást, majd a két, szerepe szerint alárendelt nő magára hagyja a hatalomra éhes központi alakot.


Aki élesben, egy formabontó társulat előadásában nézi végig a test és az érzékek játszmáját, az hiába vár függönyre az előadás végén. Petra von Kant játszótársai és a játék szemlélői ráérősen, egyenként hagyják el a teret, miközben a sötétben maradó, földön ülő alak, akár a játék elején, letelepszik a szőnyegre, és némaságba burkolódzik.

Nő InTime

Ágens Társulat

Fassbinder Petra von Kant keserű könnyei című műve alapján

Nő 1. – Ágens
Nő 2. – Bakos Éva
Nő 3. – Madák Zsuzsanna

Közreműködik:
Sági András
Kallai Nóra – viola da gamba, cselló
Lenz Tünde – videotechnika, filmek

Szövegek: Ágens
Jelmez: Béres Móni

Rendező: Ágens

2011. augusztus 24.
Fogasház

Fotó: Kővágó Nagy Imre