irodalom
2011. 10. 31.
Költő a boncasztalon - Borbély Szilárd, Borsik Miklós, Lázár Bence András
Borbély Szilárd és Borsik Miklós mutatja be november 2-án 17 órától a Kossuth Klubban Budapesten (VIII., Múzeum u. 7.) Lázár Bence András Rendszeres bonctan című kötetét. Az eseményen a szerző felolvasásában verseket hallunk a kötetből.
Hercsel Adél interjúja Lázár Bence Andrással
Lázár Bence András: Rendszeres bonctan. Palimpszeszt-PRAE.HU, 2011., Budapest, 67 o., 1989 Ft
Néhány vers a kötetből:
Az anya
Ne gondoljon rám, az apjára se, akit harmincöt
Ha gondolja, anyám, imádkozom magával,
Anyám, magának varrattam a héten blúzt,
Vesse le köntösét, kifáradt már,
Fiának
Én még gyerek voltam, te meg alig felnőtt.
Hétvégén eljártunk tejdiszkontba is.
Ott vettünk sajtot, fagyit, ilyesmiket.
Anya, tudod, amikor
abban a hűvös teremben
annyira fáztam, hideg volt, kértelek, siess,
menjünk kintebb, te nyugtattál, ne félj.
Anya, tudod, amikor még
apa egész nap dolgozott, te terhes voltál,
a kisebbik húgommal, én meg gyerek.
Sokszor rugdostam a köveket, te meg
leszidtál, ne csináld, nehogy valami baj legyen.
Anya, tudod, amikor még
gyerek voltam, te meg alig felnőtt,
fogtam a kezed. Most újra a tejdiszkontba
vágyom, fázni, a szürke fénybe.
Anya, tudod, amikor még fogtam a kezed,
nem zavart annyira, hogy egyszer majd
egy üres szobában kell rugdosnom a köveket,
és hogy a kisebbik húgom halva, túl hamar született.
A nő
Egészen biztosnak tudtalak
akkor, azon a kora nyári estén,
amit elöntött az eső, mint tiszta
szándék. Direkt neked cipeltem
hosszú éveken át, amit úgy hívnak:
férfikor. Gallér nélküli inget, csíkos
fehér nadrágot, barna cipőt húztam
fel, mint emlékek sorát. Néztelek,
ahogy a testemet, akár egy klasszikust
lejátszod magadban újra és újra. Csak
beszéltem, de te nem hallottál semmit.
Ha lehetne, mint egy tál levest, téged
újra melegítenélek. A férfikor néma,
szívünk a kutyáknak vettetik.
Facebook-esemény, ahol jelezni lehet a részvételt: LINK
Lázár Bence András: Rendszeres bonctan. Palimpszeszt-PRAE.HU, 2011., Budapest, 67 o., 1989 Ft
Néhány vers a kötetből:
Az anya
Anyám, magának varrattam a héten blúzt,
hogy ne csak a házban, a fészerig vezető
úton járkáljon, ne csak a kertet lássa
júdásfáival.
Anyám, az arca rozsdás, mint egy bérház
kilincse, keze hűvös, mint futó növények
árnyékában egy szeptemberi délelőtt.
Ne gondoljon rám, az apjára se, akit harmincöt
éve temettek. Megállt a szíve. Tudja, ezért terem
minden évben egy újabb szőlőfürt a lugasban.
Ha gondolja, anyám, imádkozom magával,
csak hagyja el ezt a fém ízű házat. Gondozza
júdásfáit a kertben, segítek önnek, csinálhatjuk
együtt. Csak higgye el, ezeket
a fákat nem azért ültettük, hogy
majd egyszer maga az egyiken.
Anyám, magának varrattam a héten blúzt,
hogy hátára simuljon, mint apja keze tenyerébe,
hogy ne csak a házban, jöjjön, járjuk be a várost,
keressünk eldugott kis utcákat, ahol apák fociznak
fiaikkal, és anyák tanítják lányaikat.
Vesse le köntösét, kifáradt már,
főzzön teát, kávét, mint régen, sminkelje ki magát.
Tudja, minden évben egyre jobb a bor, amit
a családi lugasban megtermett szőlőből préselünk,
és júdásfáink mind kiszáradtak.
Fiának
Én még gyerek voltam, te meg alig felnőtt.
Hétvégén eljártunk tejdiszkontba is.
Ott vettünk sajtot, fagyit, ilyesmiket.
Anya, tudod, amikor
abban a hűvös teremben
annyira fáztam, hideg volt, kértelek, siess,
menjünk kintebb, te nyugtattál, ne félj.
Anya, tudod, amikor még
apa egész nap dolgozott, te terhes voltál,
a kisebbik húgommal, én meg gyerek.
Sokszor rugdostam a köveket, te meg
leszidtál, ne csináld, nehogy valami baj legyen.
Anya, tudod, amikor még
gyerek voltam, te meg alig felnőtt,
fogtam a kezed. Most újra a tejdiszkontba
vágyom, fázni, a szürke fénybe.
Anya, tudod, amikor még fogtam a kezed,
nem zavart annyira, hogy egyszer majd
egy üres szobában kell rugdosnom a köveket,
és hogy a kisebbik húgom halva, túl hamar született.
A nő
Egészen biztosnak tudtalak
akkor, azon a kora nyári estén,
amit elöntött az eső, mint tiszta
szándék. Direkt neked cipeltem
hosszú éveken át, amit úgy hívnak:
férfikor. Gallér nélküli inget, csíkos
fehér nadrágot, barna cipőt húztam
fel, mint emlékek sorát. Néztelek,
ahogy a testemet, akár egy klasszikust
lejátszod magadban újra és újra. Csak
beszéltem, de te nem hallottál semmit.
Ha lehetne, mint egy tál levest, téged
újra melegítenélek. A férfikor néma,
szívünk a kutyáknak vettetik.
Facebook-esemény, ahol jelezni lehet a részvételt: LINK
Szerzők
-- PRAE.HU --
A prae.hu művészeti portál 2006 óta jelenik meg, naponta friss művészeti hírekkel, tudósításokkal, és elemzésekkel, interjúkkal. Hat művészeti ág (irodalom, art&design, építészet, színház, zene, film) mellett gyerekrovata is van.
További írások a rovatból
irodalom
A 2026-os Könyvfesztivál negyedik napjáról
