A Zeneakadémia tanára, a csembaló tanszak alapítója, a rádiós és a televíziós szerkesztő utolsó napjait volt szerkesztő társa, Dombóvári Gábor idézte fel elsőként.

"Amikor utoljára találkoztunk, azt mondta: ez az Egy rádiós naplójából utolsó fejezete, sajnálom, hogy a felvételen én már nem lehetek jelen" - emlékezett.

A Magyar Rádió volt elnöke, a Bartók Emlékház vezetője, Szirányi János arról beszélt, hogy fél évszázadon át nem volt muzsikus-szerkesztő a rádióban, aki közvetlenül vagy közvetve ne tőle tanulta volna el a rádiózás mesterfogásait, "a biztos kezű zene-forgatást, egy-egy zenei műsor arányos felépítését, a muzsikus riportkészítés csínját-bínját, a régi korok nagyjainak méltó tiszteletét. Valamint azt, hogy nincs kis és nagy rádiós feladat, hiszen minden percnyi műsorban teljes a felelősségünk."

Hangsúlyozta: sokhelyszínes és gyakran soknyelvű élő adásaival Sebestyén János rendre feszegette a korabeli rádiós nyilvánosság konvencionális határait. Hangverseny közvetítéseivel a fél világot varázsolta a zeneszerető hallgatóság otthonába.

Lantos István zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára azt mondta: gyászol a Zeneakadémia, ahol a csembaló tanszakot megalapította, és ezzel utat nyitott a régizene újraélesztése előtt. "Bánatunkat fokozza, hogy távozásoddal végleg elmúlik egy korszak. Magaddal viszel egy értékrendet, kultúrát, gondolkodásmódot, életstílust, megannyi emberi értéket, ami oly sokunkat kötött hozzád" - fogalmazott Lantos István.

Sebestyén János 1931. március 2-án született Budapesten muzsikus családban: édesapja gordonkaművész, édesanyja zongoraművész volt. Sebestyén János a zeneművészeti főiskola zongora-, orgona- és zeneszerzés szakán folytatta tanulmányait, még főiskolás volt, amikor a Magyar Rádióhoz került.

Munkássága elismeréseként itthon Erkel Ferenc-díjjal (1967) és Liszt Ferenc-díjjal (1974) tüntették ki, megkapta az Érdemes Művész címet (1982), a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét (2000), továbbá több külföldi ország kitüntetését.