A Váci utcai viselettörténeti babák galériájában 400 bábut láthat az érdeklődő; a 70 centiméteres babák a többi között valódi kecskebőr cipőket, aprólékosan hímzett gyöngyös főkötőket, a vidék szokásainak megfelelő mennyiségű szoknyát, nagyrózsás kontyokat viselnek, kezükben rózsafüzér, imakönyv, fegyver és pajzs, ki-ki szokása szerint.
A Zorkóczy Éva alkotta babák mindegyike más és más, az arc kifejezi a nő vagy férfi korát, a kezek és a láb tartása, a test mozdulata tükrözi az eseményt: esküvőre készül a szép lány vagy templomba, harcba a marcona katona, imádkozni az apáca.

- A baba elkészítéséhez művészi alkotó képességre van szükség; a kéznek fognia kell, annak mozdulata van, egy parasztasszony például nem tartja el a kisujját teázás közben - meséli a babakészítő művész. - Az "egyen fej" nem adja vissza a fiatalságot, a vidámságot, az öregkort; ahány baba, annyi szín, annyi arckifejezés, annyi mozdulat és annyiféle ruházat. A Zala megyei lókupec házaspárnak, Cinkának és Zsigának például sötétebb a bőrszíne mint egy rimóci menyecskének.

A bekecs, és a cipőcskék mind bőrből készülnek, a szoknya atlasz selyemből, rajta finom csipke. A fiatal szlovák asszony diópáccal festett irhabőr kabátja feketével van hímezve, hozzá fekete gyöngyös főkötőt visel. A Somogy megyei református asszony sáfránnyal sárgított fehér csipkés ruhában tündököl, hozzá fehér szőttes fejrevalót hord.
A kapuvári fiatal menyecske táncmulatsághoz öltözött, a rimóci menyecske kismisés viseletben áll a látogató előtt, kezében imakönyvet és rózsafüzért tart. A kék nyakék, amit "szorító"-nak neveztek, rózsaszín kaucsuk rózsákkal van televarrva, s annyi rózsát tettek rá, ahány kitüntetést kapott a férj; a nyakéket pedig azért szorították szorosan a nyakuk köré, hogy az arcuk szép piros legyen, s a kiállított baba orcája csakugyan pirospozsgás.

Igazi kuriózum a Zala megyei viselettörténetet bemutatása. Zorkóczy Éva elmondása szerint ott voltak a legszegényebbek az emberek, tehát a legolcsóbb anyagot, a klottot vásárolták meg, s erre hímeztek. A muramenti horvátok viselete a fehér flajdanka, tokica és zsnóra volt, később színesebb szoknyát viseltek, s két kötényt is kötöttek maguk elé. A törökkopányi viseletet Ida baba mutatja be az érdeklődőknek a többi között bútorplüss anyagból készített szoknyában és gyönyörű sötétkék bársony cipőcskében pózol. Az alkotó elmondta: mindig azt a nevet adja a bábuknak, amely a legelterjedtebb azon a vidéken.

A másik részben a katonaság és a huszárság uniformisaiból kaphat ízelítőt a nagyérdemű. Az Újházy-ezred, a Menzel-ezred katonája és Károlyi huszár mellett 1848-as markotányos nő, s visszafelé haladva az időben honfoglalás kori páncélos lófarkas kopjával, Szent István korabeli harcos, Attila és a Hét vezér is színesíti a tárlat anyagát. A fegyverek széles skálája, különböző bajszok, hajak, sisakok és lószerszámok pontosan megalkotott darabjai egészítik ki az öltözeteket. Az igazán izgalmas a dologban, hogy nincs két egyforma páncél, s hogy a dolmány zsinórozása a díszítésen túl valójában a mellet védte a szúrt sebektől.

A szerzetesrendeknél megelevenednek a betegápoló és tanító rendek mellett a vezeklő és betegápoló rendek öltözékei is. Az alkotó 77 rend ruházatát készítette el, a Szatmári Irgalmas Nővérek viseletét például eredeti, szentelt régi ruhadarabokból készítette el. Árpádházi Boldog Kinga, a bencések és a ferencesek is ott láthatók, a kiállítás az egészen apró ruha változásokat is hiteles pontossággal ábrázolja.

A babakészítő tájékoztatása szerint a szerzetesrendek és a katonaság öltözékeit bemutató babák ötlete a tulajdonos, Turi Török Tibor fejéből pattant ki, ő pedig megvalósította. Minden baba viselete a legnagyobb hitelességgel készült, a művész arra törekedett, hogy a kutatók eredményeit hitelesen kövesse. A látogatók nem játékokat, inkább műtárgyakat tekinthetnek meg a múzeumban, hiszen minden egyes baba zsűrizett alkotás.