A kiállításon látható művek a rendszerváltás utáni színes, bátor hangú, "felforgató" évtizedben jöttek létre.

Schneller János művészettörténész, a Ferenczy Múzeumi Centrum kurátora elmondta, hogy a rendszerváltás utáni évtized nagyon izgalmas időszak volt a művészek számára is, megszűnt a cenzúra, a vasfüggöny leomlott, ennek következtében olyan "generációs összetorlódások jöttek létre", amelynek tagjaira jellemző volt, hogy korábban nem tudtak kibontakozni a pártállami kultúrpolitika miatt. 

Az 1970-es évek neoavantgard szubkultúrája hirtelen bekerült a múzeumok falai közé, a gyűjtők fókuszába, emellett a '80-as évek új festészeti irányzata, az úgynevezett új szenzibilitás is jelen volt. Ezenkívül már hallata hangját a legfiatalabb generáció is, amelynek képviselői az 1980-as évek végén, a '90-es évek elején léptek ki a képzőművészeti főiskoláról - idézte fel a kurátor.

Mint mondta, a fiatalok egyszerre próbáltak meg bemutatkozni az idősebb generációkkal, ennek következtében nemcsak a stiláris sokszínűség, hanem egy generációs sokszínűség is jelen volt. Ezt "spékelte meg" az a folyamat, amelynek eredményeként számos piaci alapon működő galéria kezdte meg működését.

A korszak fiatal művészei, a mai középgeneráció alkotói a képzőművészet elmúlt korszakainak kritikáját, a továbbélő műfajok érvényességének felülvizsgálatát, társadalmi szintű kommunikáció kezdeményezését tekintették fő feladatuknak.

 Kitért arra, hogy a '90-es években a kortárs képzőművészetet a műfajok átjárhatósága jellemezte. Nagy szerepet kaptak az installációk, a különböző objektek, a popkultúra elemei, a sokszorosítási eljárások és a digitális képalkotó eszközök.

 Schneller János elmondta, hogy a kollekció összeállításánál az volt a célkitűzésük, hogy a magángyűjtemények anyagából válogassanak. A harminc magyarországi magángyűjtemény kétszáznál is több alkotását felvonultató anyagba szánt szándékkal nem vonták be a közgyűjteményekben található alkotásokat.

Képek: http://www.muzeumicentrum.hu/muveszetmalom/