A Csíkszerda kórus formabontó, kortárs és emberközeli előadásait 2009 óta egyre több elkötelezett rajongó követi figyelemmel. A kórus fellépései már csak azért is eseményszámba mennek, mert egy-egy előadást csak néhány alkalommal adnak elő, majd újabb projektbe fognak. Repertoárjuk a barokk művektől a népdalokon át a kortárs darabokig terjed. Legújabb műsoruk a kórus formabontó világán belül is különlegesnek számít: az április 30. és május 8. közöttihétvégi napokon egy-egy este programjában két olyan rövid, egyfelvonásos opera szerepel, amelynek szerzője a kórus karnagya, Tóth Árpád.

A Kórusok Éjszakája-rendezvényekről és TED-videókból is ismert karizmatikus kórusvezető az elmúlt bő évtizedben megváltoztatott mindent, amit a kóruséneklésről gondolunk. A több mint százfős közösség azóta gyermek- és kamarakórusokkal is kibővült, a Csíkszerdából pedig valóságos mozgalom lett: olyan emberek közössége, akik minden fellépésükkel a zene és az együttalkotás gyógyító erejét hirdetik.

Tóth Árpád zeneszerzőként is éppoly kreatív, közönségbarát és felemelő, mint zenepedagógusként: A most debütáló Csillagok szerelmesei és a három éve bemutatott, most felújított A Hold gyermeke is jóval szélesebb közönséget ragad magával, mint a kortárs operák általában. Az őstípusokból építkező, népmesei és mitikus gyökerű történetek egyes pillanatokban sokkolóan aktuális felhangokat kapnak. Ez nem véletlen, de nem is szándékolt: egyszerűen abból fakad, hogy az ember önmagához, a világhoz és a többi emberhez való kapcsolódásainak ősproblémáit játssza újra. Az opera cselekménye egy spanyol cigány népmesén alapul, amelyben a Nő a Hold fényében álmodozik a Férfiról, akinek szerelmét nem nyerheti el. A Hold megígéri, hogy megigézi a Férfit, a Nő szerelme beteljesülhet, cserébe azonban első születendő gyermekét kéri. A pár valóban egymásra talál, boldogságuk azonban nem teljes: a gyermek ragyogóan fehér bőre, ezüstös szeme miatt a Férfi kételkedik a Nő hűségében, vitájuk tragédiához vezet. A Gyermek ezután magányosan bolyong a földön, míg végül édesapja, a Hold magához veszi.

Míg A Hold gyermeke szimbolikus alakjai igazi emberi konfliktusokba keveredve járják be útjukat, addig a Csillagok szerelmesei szereplői között látszólag nem feszül ellentét. A történet egy ártatlan és fiatal Fiúról és Lányról szól, akik egymásra találnak, de szerelmük legboldogabb pillanataiban a körülöttük lévő világ darabjaira hullik. Magányosan, egymást keresve élnek, mígnem a Hold megszólítja őket: törékeny fényéből hidat épít nekik, melyre felmászva megpillanthatják, de nem érinthetik egymást. A szerelmesek ezt nem képesek megtartani, a Hold-híd összeomlik, ők pedig ismét messzire kerülnek egymástól. A Hold szavai szerint ezután csak akkor találkozhatnak újra, ha a számtalan csillag közül ugyanarra, egyidőben néznek. A pár kitartóan keresgél, de a lehetetlen feladatban elbuknak. A kilátástalan helyzetet végül a természet oldja fel: a katasztrófák után új hajnal virrad, melynek első sugarait egyszerre látja meg a Fiú és a Lány, így újra együtt lehetnek: új esélyt kapnak ők és a természeti világ is, benne mi mindannyian.

Az opera feszültségét a külvilág és a magánélet, a kint és a bent kontrasztja adja, olyan dilemmák felé sodorva a hallgatót, mint környezeti értékeink, a béke vagy akár saját boldogságunk fenntarthatósága. Mindkét opera librettóját a költőként és irodalomkritikusként ismert Molnár Illés írta, aki bár maga nem énekel, de régóta szoros szálak fűzik a kórushoz.

A két egyfelvonásos darabot mindössze hat alkalommal, április 30-án és május elsején, illetve május 7- én és 8-án tekinthetik meg a Rhema Konferenciaközpontban (1089 Budapest, Golgota út 9.).