Joachim József Joachim Ferenc cipészmester és felesége, Metz Emilia gyermekeként látta meg a napvilágot 1897. szeptember 25-én Szegeden. Hat testvérével együtt katolikus családban nőtt fel, legidősebb fivére, Ferenc festőművészként vált ismertté.

Joachim József a helyi piarista gimnáziumban érettségizett, festeni is a városban, Dinnyés Ferenc festőművésznél kezdett. Az első világháborús katonai szolgálat után Rómában majd Párizsban folytatott szobrászati és festészeti tanulmányokat. Szakmai sikerekkel a tarsolyában tért haza szülővárosába, ahol 1927-1930 között több kiállításon is bemutatkozott. Eleinte arcképeivel tűnt ki, majd női modellek figurális és aktképeivel is. Legelső retrospektív kiállítását 1928. március 4-én Juhász Gyula nyitotta meg. A szegedi kiállításon mintegy 60 festménnyel, 35 grafikával és négy szoborral mutatkozott be, amelyek szinte egész addigi pályafutását felölelték. A tárlatot pozitívan fogadták a kritikusok, Szeged városa pedig meg is vásárolta a művész egyik festményét. A „Miss Szeged 1930” szépségválasztás győztesének, közönségdíjasának, illetve a Délmagyarország újság szavazóközönsége kedvencének is megfestette a portréját.

Az 1930-as évek elején Budafokra költözött. Az egyik szemét daganat következtében elveszítette, ettől kezdve felhagyott a szobrászattal, művészetének fő területe a festészet lett: olaj-, az 1940-es évektől pedig pasztellképeket is készített. Figurális kompozíciókat, portrékat, tájképeket festett. A második világháborúban is katonaként szolgálta hazáját, Erdélyben. Előbb felesége zsidó származása miatt, majd a háború után századosi rangja miatt hurcolták meg.

A mindinkább előtérbe kerülő szocreál időszakában az önkifejező festészet terén elszigetelődött, a kiállítások rendezésétől visszavonult. Ekkor vált a Balaton-felvidék napfényes kazlainak, boglyáinak és asztagjainak festőjévé. Ezekben az években alkalmi munkából élt. A megélhetési nehézségek ellenére megmaradt elhivatottsága: az 1940-es évek végétől járt a Budai Rajziskolába, ahol Vén Emil tartott rendszeres rajzi korrekciót. 1954-ben az állami Képzőművészeti Alap bírálati csoportja két képét is díjazta. Igyekezett élete szinte utolsó napjáig gyakorolni a rajzolást, az aktmodell utáni egyre eszményibb látványmegjelenítést, a pasztell- és krokikészítés fortélyait. Halálát agyvérzés okozta 1954. október 26-án.

A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából nyíló tárlaton a család kezdeményezésére mutatják be hagyatékának egy részét. A haladó szellemiségű, egyedi hangon megszólaló alkotó műveiből rendezett, november 23-ig látható kiállítás méltó emléket állít a város egykor ünnepelt művészének, aki szobrászatban az akadémikus, ám magabiztos és klasszikus formaképzést, festészetben a neoimpresszionista színvilágot képviselte – írták a közleményben.

Fotó: Joachim József Wikipédia-oldala