A beszélgetés során olyan dilemmák és témák merülnek fel, mint a múlt „modernné olvasása” vagy az időhöz, térhez, nemzethez való viszonyulásmód változása. Milbacher bepillantást enged a műhelytitkaiba, hogyan használta azokat a tényeket téglákként a kisregények építése közben, amelyeket irodalomtörténészként megismert, és hogyan töltötte ki az írói fantáziájával a tények közötti hiátusokat. A könyv első kisregénye (P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez) Petőfi Sándor emlékezetét helyezi központi pozícióba Gyulai Pál perspektíváján keresztül. Olyan műfajokkal játszik el, mint a krimi és a kémregény. A második (Kései tudósítás egy törvényszéki eljárásról, mely városunk utolsó, boszorkányosnak mondott asszonyszemélye ügyében tartatott) pedig a Vörös Rébék című Arany-ballada számára egy tárgyalótermi dráma keretei között teremt történeti kontextust.

Modor Bálint a kötet Petőfi-kisregényére úgy hivatkozik, mint amely kihúzza a nemzeti mítosz alól a talajt, az Arany-balladához kötődő darabot pedig a felvilágosult, racionális ember mítoszának dekonstrukciójaként értelmezi. A beszélgetés második felében ezek kapcsán és a hozzájuk kötődő koncepciókról, indíttatásokról kérdezi Milbachert. Szántó Tibor a későbbiekben a második kisregényt illetően problematizálja a premodern világlátás babonaságának és a bíró jogpozitivista világképének összeütköztethetőségét, Milbacher pedig racionalitásban megbúvó irracionalitásról értekezik. De szóba kerül az is, hogy a Petőfit kutató kémregény különös aktualitást kapott a választási kampányban napvilágra kerülő kémjátszmák miatt, és arról is beszélgetnek, hogy a második kisregényben megtörténő kibillenés hogyan reflektál korunk nagy kérdéseire. A beszélgetésben még számos aspektust érintenek, amely a kötet megközelítésében ugyancsak relevánsnak bizonyul az itt leírtak során felvillantott szempontokon túl.

A Belív podcast legújabb adását ezen az oldalon tudják meghallgatni. A korábbi podcastok elérhetőek a PIM oldalán.