A tizenkét órás eseményen művészek, irodalmárok, diákok, tanárok és szerzetesnővérek váltották egymást. A résztvevők között volt Juhász Anna irodalmár, Puskás István, Debrecen kulturális területért felelős alpolgármestere, valamint a Csokonai Nemzeti Színház több művésze, köztük Vadász Dániel igazgató, Varga Klára, Vékony Anna, Mercs János és Vranyecz Artúr. A Svetits-intézet diákjai és tanárai mellett Géczy M. Erzsébet, a Boldogasszony Iskolanővérek rendjének tagja is bekapcsolódott a felolvasásba.

Juhász Anna szerint az Ókút a megérkezés, az emlékezés, a gyermekkor és a szembenézés könyve. Szabó Magda 53 évesen írta a regényt, amikor már olyan művek álltak mögötte, mint Az őz vagy a Freskó. Az irodalmár a közös olvasást olyan közösségi élményként jellemezte, amely közelebb viheti az olvasókat a mű megértéséhez.

Az esemény helyszíne szorosan kapcsolódik az Ókút történetéhez. Szabó Magda hároméves volt, amikor családja beköltözött a debreceni Szent Anna utca 22. szám alatti házba. Az udvaron állt egy korábban betemetett kút, amelyhez gyermekként nem engedték oda, és amely később a megfejthetetlen titkok egyik szimbólumává vált számára. A házat az 1980-as években lebontották, a helyén a Svetits-intézet új szárnya épült fel.

Szabó Magdát más családi kapcsolat is fűzte a Svetitshez: édesanyja, Jablonczay Lenke az intézmény tanítóképzőjének diákja volt. Az írónő az Ókútban is megemlékezett a szomszédos zárdáról és az ott élő apácákról, akiket gyermekként gyakran figyelt a családi ház kerítése mögül.

Szabó Magda egész életében szorosan kötődött Debrecenhez. Juhász Anna felidézte, hogy bár az írónő művei több mint negyven nyelven megjelentek, és nemzetközileg is ismert szerzővé vált, könyveiben újra és újra visszatért szülővárosához és az ott szerzett tapasztalataihoz.

Fotó: Katona Ákos