A bronzszobor az intézmény újkori főosztályának vegyes gyűjteményéből került elő. Az 1961-es leltárkönyvbe egy 19. század közepéből származó, ismeretlen eredetű „patikaszoborként” jegyezték be. Restaurátorok és régészek munkájának köszönhetően azonban fény derült a tárgy valódi történetére.

A műtárgy a múzeum legkorábbi gyűjteményi darabjai közül való: már 1825 előtt bekerült az intézménybe. Első tudományos közlése szerint valószínűleg Pécs, vagyis a római kori Sopianae területéről származik. A háború előtt a régészeti kiállítások kiemelt darabja volt, később az újkori gyűjteménybe került, ahol pontos korát és származását évtizedekig nem tudták megállapítani.

Az 56 centiméter magas, ruhátlan ifjút ábrázoló alkotás a Krisztus utáni 2. század második felében, az Antoninus-korban készült. Szemeit ezüstlemezzel borították. Az ábrázolás a kithara-énekes Apolló típusát követi: felemelt bal kezében egykor hangszert, leengedett jobb kezében pengetőt tartott.

A szobor november 4-től egy hónapon át tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeum Kelet és Nyugat határán című állandó régészeti kiállításának 6-os termében.

Fotó forrása: Papageno