A lapbemutató beszélgetés résztvevői, Gelencsér Gábor és Stőhr Lóránt filmesztéta, Szíjártó Imre filmtörténész, az összeállítás szerkesztője, valamint Czirják Pál, a Metropolis felelős szerkesztője a magyar film kánonképzésének és -alakulásának tényezőiről és a lapszám által felvetett kérdésekről beszélgettek.

A beszélgetés résztvevői a kánonelemzés számos szempontját vetették fel, ilyenek a díjazás és az ezzel szorosan összefüggő fesztiváloztatás, a forgalmazás, a kópia- és nézőszám. Gelencsér Gábor elmondta, a kánon egyszerre normatív és mozgó fogalom, és mivel elméleti szempontból nehezen megragadható, nem könnyű konkrét filmekre vagy filmművészetre alkalmazni. Beszélt továbbá a hatvanas évek utáni magyarországi kánonképzési folyamatok elbizonytalanodásának okairól. Szíjártó Imre általános problémaként fogalmazta meg a filmmel kapcsolatban, hogy itt a nagyforma kanonizálódik, a kisjátékfilmeseknek szinte esélye sincsen a kánonba kerülésre. A jelenlévők Huszárik Zoltán Szindbád című alkotását említették, mint a magyar filmkánon furcsa példáját; ez a film ugyanis a magyar filmtörténet egyik alapvető alkotása, ám a külföldön számon tartott kánonból számos ok miatt teljesen kiesik. Ennek kapcsán esett szó politika és társadalmiság kánonképző erejéről, valamint az olyan nem tárgyszerű kanonizációs hatásokról, mint a társadalmi emlékezet. Az összeállítás nem vállalkozik arra, hogy a kánon fogalmának rendkívül terjedelmes elméleti szakirodalmát gyarapítsa, inkább szerették volna a fogalmat újszerű szempontként felhasználni a magyar filmtörténet elemzéséhez.

SZTI