Fabritius alapvető inspirációs forrása a televízió. Órákon át képes nézni a lenémított készüléket egészen addig, amíg egy izgalmas képet talál.  Ott megállítja az időt, kivágja a választott jelenetet, amit aztán valóságos képpé, egy festménnyé változtat. 

Fabritiust elsősorban a festészet aktualitása, az idő, a kollektív és személyes emlékezet, de ugyanúgy a mai kor napi eseményeinek megjelenítése is foglalkoztatja. Modern kori csendéleteket, zsánerképeket fest, ahol aztán maga a kompozíció érzékelteti a megfestett élethelyzet bonyolultságát. Fabritius színvilágára puha visszafogottság, a komplementerek sejtelmes használata jellemző. A vízfesték gyors száradása gyors kézmozdulatokra kényszeríti a művészt, a már megfestett kép változtatására kevés lehetőség van.  A véletlenek így komoly szerephez jutnak, furcsa, csurgatásra emlékeztető foltok adnak mélységet az egyébként egyenletesen sima, szinte áttetsző felületeknek. 
 

A Deák Erika Galériában bemutatásra kerülő képei a 2010-es év termései. Mindenki számára ismerős jeleneteket látunk itt: a szobában olvasgató nő úgy része környezetének akár a lámpa, a polc vagy a szőnyeg. A figurák nem kapnak különleges bánásmódot, ugyanúgy részei – részletei a kompozíciónak, mint bármely tárgy. Az állatkertben sétálgató tapír képe egy fura, szinte bukolikus hangulatot mutat, ahol a nap olyan erővel süti az állat fejét, hogy az szinte világit a fák között. A Hálózsák című kép akár szellemidézés is lehetne. Nehéz eldönteni, hogy a szobába lépő női alak a szoba rendetlenségén rökönyödik meg éppen, vagy valami földöntúli jelenség láttán.


Tom Fabritius: Stopped, Deák Erika Galéria, 1066, Bp. Mozsár utca 1. (Nagymező utca sarok), 2010. október 21 – November 27.