A hét végén megnyílt visszatekintés szembeállítja a náci propagandaképeket és tárgyakat, köztük például egy Hitlerről 1930-ban készített mellszobrot a rezsim brutalitását mutató filmfelvételekkel és dokumentációval, és így ábrázolja, miként vettek részt mindebben maguk a németek.

Németországban már sok kiállítás foglalkozott a náci korszak eseményeivel, az új összeállítás jellegzetessége, hogy magát Hitlert állítja előtérbe. Csaknem 75 év telt el a nácik hatalomra jutása óta, és a németek manapság már nem csupán egy dimenzióban, zsarnokként tekintenek a Führerre, hanem azt is látják, hogy nagy népszerűségnek örvendett, miközben háborúba vezette az országot.

Hans-Ulrich Thamer kurátor szerint a kiállítás azt vizsgálja, "hogyan lehet magyarázni Adolf Hitler hatalmát és befolyását, uralkodó szerepét", és világossá teszi, hogy "ennek egyik tényezője az volt, hogy a társadalom jelentős alkotóelemei készek voltak elfogadni és vele tartani".

"Az anyag igyekszik feltárni a rezsim működési módját, tömeges támogatottságát és destruktív erejét" - mondta Thamer, aki a münsteri egyetem történészprofesszora, körbevezetve a sajtót a kiállításon. A csaknem 600 bemutatott tárgy és dokumentum, valamint 400 fotó időrendben kíséri végig a rendszer sorsát, csaknem háromnegyedük a múzeum gazdag saját anyagából került ki.

Így például érzékelteti a nácik kettős magatartását: a német tömegeket be akarták vonni mozgalmukba, ezt illusztrálják a különböző náci szervezetek egyenruhái és zászlói, az ellenségnek tekintett zsidóságot és más csoportokat viszont kizárták a társadalomból. Fotók láthatók a zsidók deportálásáról és eutanáziára elhurcolt kórházi ápoltakról, és ugyanott kiállítottak egy Hitler által aláírt parancsot arról, hogy a gyógyíthatatlan betegeket "kegyelmi halálban" kell részesíteni. Ugyanitt mutatták be egy német cég kimutatását az auschwitzi haláltábornak szállított eszközökről.

A kiállítási anyag azt bizonyítja, hogy "a politikai ellenfelek és a zsidó állampolgártársak üldözése, a zsidók deportálása mindenki szeme láttára zajlott" - mutatott rá Thamer.

A náci korszak idején Hitler mindenütt jelenvaló volt a hétköznapi életben, még a játékkártya lapjain is, de a kurátor úgy döntött, nem mutat be egyetlen olyan tárgyat sem, amely a diktátoré volt. Ezt azzal magyarázta, hogy a rendszer természetéről nem sokat mondtak volna, másfelől pedig nem kívánta erősíteni "azt a sajátos vonzerőt, amelyet az ilyen tárgyak sugároznak".

"Magának Hitlernek nem sok természetes karizmája volt, csak beszélni és agitálni tudott, viszont karizmát biztosítottak számára a személyéhez fűzött várakozások. Sokan feltételezték róla, hogy ő az, aki meg fogja menteni a nemzetet és orvosolja bajait. Ez növekvő támogatottságot biztosított számára az 1920-as évek gazdasági nyomora által sújtott németek körében, akik erős vezetőt és bűnbakokat kerestek. Hitler ezt nyújtotta számukra az általa megjelölt ellenségek, főleg a zsidók és a marxizmus ostorozásával" - magyarázta a történész kurátor.

Thamer nem számít arra, hogy a kiállítás polémiát vált ki, és attól sem tart, hogy egyes szélsőjobboldali csoportok valahogy a saját céljaikra aknázzák ki. Németország az utóbbi években egyre jobban hozzáedződött ahhoz, hogy közvetlenül szembenézzen a hitleri uralom jelenségével. Az elmúlt években német film készült a Führer utolsó napjairól A bukás címmel, egy másik film pedig komikus idiótaként ábrázolta: Mein Führer, a véresen valódi valóság Adolf Hitlerről címmel.

A kiállítás február 6-ig tekinthető meg.