bezár
 

irodalom

2018. 08. 11.
A levágott fül
Részlet Lackfi János hamarosan megjelenő regényéből
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A levágott fül Levágott emberi fül az ablakpárkányon. Kinek a füle? Hogy kerül oda? Hogy került le a gazdájáról? A regény átlagos, tizenhét éves főhőse ezzel a nem átlagos helyzettel találja szemben magát. A furcsa esetből nyomozás lesz, rendőrségi ügy, majd ámokfutás, élethalál-harc, verseny az idővel. Közben a biztosnak hitt háttér összeomlik, egy srác áll szemben a világgal, keresi a dolgok értelmét, harcol Istennel, családjával, a többi emberrel, saját kételyeivel. Ja, és van itt egy vak lány is, Lili. Elég nagy a szája, és elég durva a története. Hogy mi köze a főhőshöz? Jó kérdés! Lackfi János regénye alighanem tinédzsereknek és felnőtteknek szól, és megjelenik a Helikon Kiadónál.

Játszani a takkernénit? Na még mit nem!
(Részlet a Levágott fül című regényből)
 

Tehetek én róla, hogy egy levágott emberi fület találtam az ablakpárkányon? Mégis az én bűnöm. És ha visszatenném? Ha úgy tennék, mintha nem láttam volna? Miért kellett azt a fület kézbe vennem? Ki mondta, hogy kellett? Senki se szólhat, ha nem veszem el onnan. Nem én tettem oda, közöm sincs hozzá. Mosom kezemet. Most, jobban megnézve, már biztos voltam benne, hogy nem apám füle. Megnyugtató. Már ha megnyugtató egy idegen füléről mosogatni a saját kutyánk nyálát. A fül hegye majdnem teljesen lerágva lifeg. A fülcimpán éles fognyom, mintha lyukasztva lenne. Fülbevalót is tehetnék bele, van is jó pár a tündibündi hugicáimnak. Hogy nézne ki?

Nem tudtam ellenállni a gondolatnak, és benyitottam Sára szobájába. Színes dobozkában kis aranykarikák, mini virágok, fityegő műanyag brillek, csigák, lovacskák, delfinek. Egyet-kettőt felpróbáltam a haveromra, és nagyokat vigyorogtam. Halálos. Ciklámen delfin egy szőrös, összerágott fülbe döfve. Csináltam róla fotókat a mobilommal, poén lett volna elküldeni valakinek. De kinek? Nyitni egy fülblogot, ugyanaz a levágott fül mindennap más fülbevalóval. Próbáljátok ki, tök vicces, tényleg! Ha úgy vesszük, szerencsés vagyok. Jó, nehéz lenne amúgy egy facér fület szerezni, levágva. Hacsak valaki nem hullamosó, azokat viszont kétlem, hogy szórakoztatná az ilyesmi.

Kicsit megkönnyebbültem, torkomból eltűnt a gombóc. Hoztam az orvosi szekrénykéből alkoholt, lefertőtlenítettem Sára fülbevalóját. Le ne rohadjon a kiscsaj mini fülecskéje. De a következő lépés? Vissza kell csinálni. Nem vagyok hajlandó az életemet fül előtti és fül utáni szakaszra osztani. Együtt élni ezzel a rohadt füllel. Most már tiszta. Most már kiröhögtem. Most már nem az enyém.

Ablak kinyit, fül visszatesz, ablak becsuk, kéz megmos. Megszagoltam a kezemet, csak a mosogatószer gránátalmaillata. Jó, most kezdjük elölről. Kilégzés kétszer, belégzés kétszer. Ahogyan futáshoz tanultuk. Ledobott kabát felakasztása. Ledobott táskát felveszem. Ledobott cipőt semmi kedvem helyére tenni. Egy-egy sáros tócsa alattuk a talpról leolvadó sár. Anyám sipítozni fog. Nem igaz, hogy olyan nagy erőfeszítés a helyére tenni. De igaz. Semmi kedvem. Ő meg most nincs itthon. Bármikor hazaérhet.

Felrohantam a lépcsőn, és elővettem a matekkönyvemet. Ez így elég komolynak tűnik. Nyitott matekkönyvvel ülök az asztalomnál. Lentről hirtelen egy sikoly, anyám rémült arca az ajtónyílásban. Jézusom, ez meg mi, nem láttad? Nem, dehogy... Miről beszélsz egyáltalán? Hogyhogy fül, miféle fül?

Csend. Csak csend. Az a tetves fül ott lapít a párkányon. Nem hiszem el. Mintha az a fül lenne a ház középpontja, mintha radioaktív sugárzást bocsátana ki. Szinte lüktet. Vajon ott van még?

Ki vitte volna el?

Miért, nagyokos, szerinted ki tette oda? Nem viheti el ugyanúgy? Volt fül, nincs fül.

Öngyilkos is lennél, ha a fül eltűnne, nem? Nem ezért tetted vissza a helyére? Mert be voltál tojva tőle, mert nem merted bevállalni?

Hogy lennék betojva, láttam már durvábbat is.

Aha, filmen, az pont ugyanaz.

Különben is ott van...

Ha el akarod felejteni, mit izgat?

Kíváncsiság is van a világon, ne mondd, hogy téged nem érdekel. A rejtély.

Aha, de ez nem krimi, nyominger. Aki egy fület levágott, egy másikat is levághat, mondjuk a tiédet. Piszkosul nem vicces. A füllevágás, ujjlevágás, nejlonzacskóval megfojtás meg ilyenek akkor viccesek, ha filmben látja az ember, és utána boldogan dörzsölgeti a meglévő fülét meg ujjait, meg beszívja mélyen a levegőt, hogy mindez nem vele történt.

A fül viszont velem történt, és most más fogja megtalálni. Tényleg, velem olyan baromi sok minden történik amúgy? A mateklecke, mi? Iszonyat izgalom.

Szóval visszamész és megnézed? Vagy el is hozod?

Nem, csak megnézem.

Nem csapsz fel szuperhősnek, ugye, csórikám?

Pff. Mindig ez volt, ha elkezdtem beszélgetni magammal. Veszélyes műfaj. Beleokoskodik az agyamba az a másik csóka bennem, és úgy lefáraszt, ahogy talán csak öt kistestvér. Elég, öcskös, hanyagoljál! Lemegyek, és ellenőrzöm azt a fület. Tutira ott van. Hol lenne?

Nem nézem meg rögtön. Elmosom a poharam. Nem mintha annyira szeretnék mosogatni. Nem mintha annyira koszos lenne. Letörlöm a mosogató szélére kifröcskölt vizet. Jó, hogy nem állok neki vízkőtleníteni vagy lesúrolni. Bekapok egy kekszet, ott hagyták az asztal sarkán, valamelyik húgom fognyoma van rajta. A rendőrök tudnák azonosítani, melyiküké. A fogsor alapján. A nyálban lévő DNS alapján. Bár az ilyen azonosítás csak a filmekben készül el rögtön, amúgy hónapokba telik, van egy doksi-sorozat valódi bűntényekről, abban mondták. Ropog a keksz, elég vacak. Megeszem a húgom beazonosítható nyálát. Normális vagyok én?

Kinyitottam az ablakot. Ott volt a fül, mintha mi sem történt volna. Ennyi. Torkomban dobogott a szívem. Csattant a kapu. Anyám a kicsiket terelgetve, két szatyorral a kezében vonult befelé, már kintről rám szólt, ne szellőztessem ki már azt a kis meleget, mi a csudát csinálok ott.

Á, semmit, csak egy levágott füllel pózolok. Dadogtam valamit. Most mi lesz? Kábé semmi perc alatt az ajtóhoz érnek. Zsebre vágtam a fület. Francba! Felosontam volna a lépcsőn, anyám kulcsa fordult, beléptek, a lányok csacsogni kezdtek, és telidobálták cuccaikkal az előteret. Anyám hangja úszott utánam a levegőben, mint a lasszó, és visszarántott.

Hé, a cipődet tedd már el az útból, nézd, micsoda sarat csináltál! Essen rajta keresztül mindenki?

Máskor gond nélkül felsurrantam volna, morogva valamit, jaj, bocsi, mindjárt elteszem, de nem akartam gyanút kelteni. Lehet, hogy épp így keltettem gyanút. Máshogy viselkedtem, mint máskor. Mindegy, a szófogadás a legjobb taktika. Elaltatjuk a gyanút, és ha biztonságban leszek, azt csinálok a fülemmel, amit akarok. Elpakoltam a cipőt, a sártócsákon végighúztam a felmosót. Emiatt még nem néz betegnek anyu.

Anyám gyanakodva kérdezte, volt-e valami a suliban. Levette, hogy gáz lehet, ha nekiállok játszani a takkernénit, finoman szólva nem a műfajom. Nem az én műsorszámom, ahogy Hosszú Katinka se biztos, hogy verhetetlen sakkban. Hacsak valaki fel nem találja a vízi sakkot. Miért? Nem lenne hülyébb sport, mint a curling, amiben partvisokkal vakarásszák a jeget. Veterán takarítónők előnyben!

nyomtat

Szerzők

-- PRAE.HU --

A prae.hu művészeti portál 2006 óta jelenik meg, naponta friss művészeti hírekkel, tudósításokkal, és elemzésekkel, interjúkkal. Hat művészeti ág (irodalom, art&design, építészet, színház, zene, film) mellett gyerekrovata is van.


További írások a rovatból

Kritika Kállay Eszter Vérehulló fecskefű című kötetéről
Az év ódaköltője 2024 pályázat eredményhirdetése
Szálinger Balázs volt a Költőim sorozat vendége
irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója

Más művészeti ágakról

Könyvbemutató másképp
Wagner kincse 2. – 1. alkalom, Márton László előadása A Nibelung-énekről
Beszélgetés Karosi Júlia jazz-énekessel


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés