bezár
 

irodalom

2018. 02. 01.
Női töredék
Alice Munro: Juliet. Park Könyvkiadó 2017, fordította: Mesterházi Mónika
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Megismerhetünk-e valakit néhány apró életesemény puszta leírásából? Kicsoda valójában Juliet: fiatal klasszika-filológia tanár, megcsalt, majd megözvegyült nő, kudarcot vallott édesanya? A Nobel-díjas kanadai írónő, Alice Munro novelláiból Pedro Almodóvar rendezett filmet.

A Juliet Alice Munro három, korábban a Csend, vétkek, szenvedély című kötetben megjelent novelláját tartalmazza – az újrakiadást Pedro Almodóvar Julieta című 2016-os filmje indokolja, amely ezeket a történeteket fűzte össze. Igaz, a novellákat egyébként is összetartozónak érezhetjük: mindhárom főhőse Juliet Henderson, az ő három életszakasza tükröződik egy-egy kiragadott, egyszerre hétköznapi és különleges pillanatban – így mind Almodóvar adaptációja, mind a kiadvány jogosan köti össze az Esély, a Hamarosan és a Csend című történeteket. Munrotól egyébként sem áll távol, hogy szorosabban kapcsolódó novellisztikus műveket írjon: az Asszonyok, lányok életét például novellaciklusként és regényként is szokás értelmezni. Ugyanígy a Julietet is olvashatjuk kisregényként – miközben megmarad a novellaműfajra jellemző szűkszavúság, enigmatikusság az önállóan is teljesértékű történetekben.

A novellaművészetéért irodalmi Nobel-díjat nyert Munro legfőbb ismérve, hogy nem keres magyarázatokat, csak felmutat egy-egy, a felszínen egyszerű, a főhősök érzelmeit tekintve viszont bonyolultabb és szokatlanabb helyzetet. Éppen ezért nehéz összefoglalni a művek tartalmát is: az alaphelyzetük ugyan egy mondatban leírható, a lényegüket viszont ezzel korántsem közelítettük meg. Sokféleképpen súlyozható, elgondolkodtató darabok a Juliet novellái is – többek közt a klasszika-filológus főhős jellemének értelmezése is attól függ, hogy a történetek mely oldalát domborítjuk ki.

Az Esélyben a fiatal Juliet megismeri élete szerelmét egy vonatúton; a Hamarosan néhány évvel később játszódik, amikor kislányával hazalátogat a szüleihez. Végül a Csend tizenöt évet ugrik az időben, és Juliet kapcsolatkeresését mutatja be az őt megtagadó nagylányával. Munro varázsa abban rejlik, hogy a hétköznapi életeseményeket mély beleérző-képességgel, csodálatos érzékenyéggel hozza intim közelségbe. Nála a szörnyűségek (hiszen a halálesetek gyakori szereplői a történeteinek) sem harsányak, miközben a legegyszerűbb rezdülések is felértékelődhetnek. E két véglet közti különbséget a könnyen befogadható, mégis finoman lírai stílusa egyenlíti ki. Munro aszerint rangsorolja az eseményeket, hogy a főhősei számára mennyire fontosak – így kerülhet egy szintre egy pohár elmosogatása és egy édesanya halála. „Szikla, fa, víz, hó” (21.) – bár a tájleírás folytatódik, Munro már ezzel a négy egyszerű szóval is mély benyomást tesz.

julietaÉrthető, hogy a női történeteket egyébként is kedvelő Pedro Almodóvar érdeklődését felkeltette Munro munkássága. A Julieta – azzal együtt, hogy a cselekmény Kanadából Spanyolországba helyezésével első pillantásra is szembeötlő különbségeket teremt – hű Munro szelleméhez, bár Almodóvar határozott értelmezésével nem feltétlenül kell egyetérteni. A rendezőnek nem volt könnyű dolga az adaptációval, éppen Munro látszólagos egyszerűsége miatt: a „semmiből” „valamit” kellett csinálnia a vásznon. A Julieta szerkezete is jelzi, hogy Almodóvar számára a kulcs a harmadik novella volt: ez lett a film kiindulópontja, azaz a legfőbb problémának a lány elidegenedése mutatkozik, a legfontosabb visszatérő motívum pedig a gyász lesz. A flashback-ekre épülő szerkezetnek köszönhetően mintha minden korábbi esemény az Antía (a novellákban: Penelope) eltűnéséhez vezető lépés lenne. Bár Almodóvar koherens filmet épít fel a koncepcióból, véleményem szerint Juliet élettörténete ennél gazdagabb: ugyanígy része a lelkiismeretfurdalás, az útkeresés és folyamatos megújulás, a lemondás-elfogadás.

Meglepő, mégis jellemző módon Almodóvar a Munronál oly gyakorta felbukkanó intim női frusztrációkat szinte teljesen elhagyja. A Julietában nincs szó a menstruációról, a szüzesség terhéről, a házasság nélküli gyerekvállalás társadalmi megbélyegzéséről, illetve a Juliet családjában problematikus spiritualitás kérdése is csak érintőlegesen jelentkezik. Ezzel párhuzamosan Almodóvar új kapcsolatokat teremt a három novella között, átrendezi az arányokat és továbbszövi a mesét: a gyász mellett a halállal való szembenézés érdekli; különös hangsúlyt kap például, amikor Julieta utoljára lát valakit. A médium sajátosságainak megfelelően Almodóvar természetesen megmutat mindent, amit Munro csak sejtet – illetve a helyi viszonyokhoz idomítva filmre kerülnek az írónő rendkívül képszerű tájleírásai is (nem véletlen, hogy a kötet előszavát író Almodóvar éppen az egyik legszebb természeti képet emeli ki ötletadóként). Mindez nem árt meg az alapanyagnak – az már annál inkább, amikor a rendező megpróbál választ találni azokra a kérdésekre, amiket a szövegek látványosan nyitva hagynak. A majdhogynem mézesmázas befejezés ellentétes Munro világával – ahol szinte sosincs happy end, rejtélyes módon mégis megnyugtató lezárást kapnak a történetek.

nyomtat

További írások a rovatból

irodalom

Mai szövegvalóságom - hiteles vagy realista? Mai szövegvalóságom - hiteles vagy realista?
A kortárs próza újabb fejleményei konferencia 2. napja
Életrajz-változatok Takács Zsuzsára
irodalom

Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben
Pálffy Gyula Szenkovits Marci mókái című anekdotagyűjteményének újrakiadása elé (Romanika Kiadó, Budapest, 2018.)
irodalom

Punk zen Punk zen
Ferdinánd Zoltán - Nagy M. Hedvig: Feles

Más művészeti ágakról

Egy képregényről, ami a női egyenjogúságról szól, egy észt sikerkönyvről, és kíváncsi gyerekekről
A zenészgörcs, avagy fokális disztónia kezelése
Csapody Kinga adventi mesekönyvről, régi-új kedvencekről és nagy meglepetésekről
Milorad Krstić: Ruben Brandt, a gyűjtő


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés