Családias hangulat várta az érdeklődőket hétfőn este a Nyitott Műhelyben. Fehér Renátó köszöntötte a résztvevőket, majd a lapszám tematikájáról mesélt, elmondta, hogy mindenképpen rezonálni akartak a valóságra, ezért választották az életet meghatározó iskolát a lap témájául. Fehér hozzátette, hogy a jelen időben „szamárpadba került tanárok” ihlették a címet, több szerzőt is felkértek, hogy mestereikről, tanáregyéniségeikről írjanak esszét, amelyek a Hullámtörés rovatban kaptak helyet. Fehér külön kiemelte, hogy Tamás Gáspár Miklós szintén a felkért szerzők között volt, de az ismert okok miatt már nem tudta elkészíteni a szövegét.

Fehér elsőként Hegedűs Verát szólította maga mellé, kérdése pedig az Ostoba című nagysikerű könyvére irányult, a könyvmegjelenés utáni dilemmák iránt érdeklődött. Hegedűs Vera elmondta, hogy el kellett szakadnia a regényében használt stílustól, hiszen belátta, hogy az nem feltétlenül működik a novellák esetében. Fehér ezután a következő könyvéről kérdezte Hegedűst, aki kiemelte, legújabb kötete a Kalligram kiadónál fog megjelenni, majd az inspirációiról is mesélt, a weird irodalmat emelte ki, mint új érdeklődési kört. Egy kis ízelítőt is adott jövőbeli terveiről, készülő művében magyar és cseh földmérők horror története szerepel majd a Trianon utáni időkben. Végezetül Hegedűs felolvasta a lapszámban megjelent Az ötödik gömb című novelláját, amiben egy citrom okoz galibát a szocialista Magyarországon.

Fehér ezután Kupihár Rebekát szólította, elsőként pedig a költészet és a társadalmi valóság találkozásáról kérdezett. Kupihár elmondta, hogy versei minden esetben feszültségből születnek, ennek személyes és társadalmi vetületei érnek össze a szövegekben. Fehér kíváncsi volt a versek közös tematikájára, Kupihár pedig kifejtette, egy irányba mutatnak a szövegei, főleg a termékenység, másság kontra kereszténység témáit boncolgatja a verseiben. A beszélgetés ezután az irodalomról a pszichológiára tévedt, hiszen Kupihár civil foglalkozásában iskolapszichológus egy általános iskolában. Kupihár mesélt az órák utáni csoportfoglalkozásokról és a Covid hatásairól a fiatal generációra. Elmondta, hogy a vírus idején megnőtt a gyászkérdések száma a foglalkozásokon, de a kiégés és a túlhajtottság is visszatérő probléma a diákoknál, azonban hozzátette, az irodalmi szövegalkotás egy lehetséges gyógymód ezekre a sebekre. Kupihár fellapozta a Szamárpadot, és felolvasta Donor és A női osztályon című versét.

Harmadikként K. Horváth Zsolt érkezett a Fehér melletti székbe, aki Mérei Ferencről írt ukróniát, amely a történelem „mi lett volna ha” kérdéseit boncolgatja. Horváth szinte végig mosolyogva beszélt a témáról, elsőként a második világháború idején történő oktatási reformokról mesélt, kifejtette, hogy kétféle álláspont lelhető fel a történészek között az 1945-ös eseményekről, egyik szerint a fegyverletétel után azonnal megkezdődött az ország szovjetizálása, a másik szerint az 1948-as államosításig nem dőlt el semmi. Horváth hozzátette, utóbbinak oka, hogy a Szovjetuniónak egyszerűen nem volt érdekes és sürgető a magyar rendszer kiépítése, ezért húzódhatott el évekig annak kialakítása. Ezután Horváth az oktatási reformokra tért rá, kiemelte, hogy a háború után pár héttel már megtörtént az iskolák újranyitása, bevezették a négyosztályos gimnáziumot, azonban a reformok az 1948-as államosítással megszűntek. Horváth az ukróniában azzal a gondolattal játszott el, milyen lenne a mai magyar oktatás, ha ezek a reformok tovább tudtak volna fejlődni. Fehér mosolyogva jegyezte meg, hogy több kérdést is felírt magának, de Horváth magától megválaszolta azokat.

Az est végén Fehér megköszönte a vendégeknek, hogy részt vettek az eseményen, majd közös vacsorára invitált, hiszen a beszélgetés alatt, a Nyitott Műhely pultja mögött elkészült a vacsora: paprikáskrumpli, ahogy Tömörkény István szerette.

Fotó: Mariia Kashtanova