bezár
 

irodalom

2023. 05. 27.
Beborított tér
Az Atmosphere rendezvénysorozat első estje
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Május 17-én, 20 órás kezdéssel indult el a Nyolc Ág Stúdió összművészeti programsorozata, az Atmosphere, amelynek az Auróra adott otthont. A rendezvények lényege, hogy a hagyományos kulturális eseményektől eltérően – amelyek általában egy ágazatra koncentrálnak – egyszerre jusson el a befogadókhoz az irodalom, a képzőművészet és a zene. Ezek összekapcsolódása – amelyet mind a hasonlóság, mind a különbözőség kiválthat – pedig olyan atmoszférát teremtsen, ami uralma alá vonja a teret, benne pedig az alkotókat és a közönséget.

Fél órával a kezdés előtt érkeztem a helyszínre, már ekkor tolongtak az érdeklődők. Mégis gyorsan haladt a sor a jegypénztárnál, melynek bevételét a szervezők a nehéz helyzetbe került Élet és Irodalomnak ajánlották fel. Az Auróra pincetermébe belépve félhomály fogadott, a termet egyedül a kivetítő fényének vibrálása világította meg. A földön párnák, puffok helyezkedtek el, amelyek az átszellemülés kényelmét voltak hivatottak biztosítani.

.

A színpadra először Liszkai Zsanett, előadói nevén ZSÜJA lépett, aki álmaiban, a színek összjátékában és az animék világában leli meg inspirációjának forrását, amit aztán beépít elektronikus zenei előadásába. Ezek nyoma kivetítve is megjelent, különböző árnyalatú spirálok, zöld villámok kanyarogtak a zenész mögött, majd vízcsobogásra emlékeztető hangok hallatszottak. Ezután Vincze Bence, az esemény egyik szervezője ragadta magához a szót, aki elmondta, a Nyolc Ág Stúdiónak korábban Szombathely környékén voltak rendezvényei, mostantól pedig, egy komolyabb átalakulás után a fővárosban is szeretne aktívan jelen lenni. A társulás célja egyrészt, hogy mentorálási lehetőséget nyújtson a fiatal művészközeg számára, illetve hogy hidat képezzen a különböző művészeti ágak között. Hozzáfűzte, a Stúdió már ősz óta gondolkozott azon, milyen rendezvénykonstrukciókat alakítson ki, az Aurórával azonban csak a közelmúltban találtak egymásra. Elmondta, különleges helyszíneket kerestek, és amikor Árvai Csengével, a közösségi tér rendezvényszervezőjével lejöttek a pincehelyiségbe, azonnal tudta, hogy megtalálták a megfelelőt.

Vincze kifejtette, tavalyelőtt egy alkotói ösztöndíjprogram keretében huzamosabb időt töltött Szlovéniában, ott találkozott csak hasonló jellegű estekkel, és szeretné Magyarországon is meghonosítani őket, mivel nem tud arról, hogy nálunk is létezne hasonló. Mariborról mesélt, ami erős irodalmi hagyományokkal rendelkezik, viszont nagy hatással voltak rá a XX. század végi berlini underground irányzatok. A kettő találkozásával dolgoztak ki olyan módszereket, amelyek által színpadra tehetővé válik az irodalom, méghozzá úgy, hogy közben más művészeti ágakkal is segítik, kiegészítik egymást. Arra is kitért, szeretné, ha most egy hosszútávon futó sorozat kezdődne meg, és nagyon fontosnak tartja, hogy hangsúlyossá váljanak ezek a zenei, vizuális és irodalmi találkozások.

.

Elsőként Vajna Ádám ült a mikrofon elé, aki a Döglött kivi – Sir Walter Lawry Buller élete és munkássága című írásából olvasott fel részleteket. A versben bemutatkozott a lírai én, aki egy új-zélandi kisvárosban, Balatonban született, 1838. július 20-án. Az írás különleges, a köznyelvitől eltérő, archaikus szavakat használt, szakkifejezéseket, latin megnevezéseket vonultatott fel, ám jól követhető, egységes memoárrá állt össze. Részletes leírást adott arról, hogy a kihullott fogú nagynéni hatására a megszólaló – aki akkor még kisfiú volt –, eljátszotta, neki sincs mivel rágnia, és így próbált meg enni, de sosem volt türelme kivárni, míg a nyála eláztatja a teasüteményt.

Vajnát Biró Zsombor Aurél követte, aki a Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek című készülő regényből olvasott fel egy részletet, amelyben azzal indult, hogy az anyja helyett szokatlan módon az apja megy iskolába az akkor kilencéves elbeszélőért, majd közli vele, ezentúl nem kobza órákra, hanem vízilabdaedzésekre fog járni. A megszólaló belső gondolatait és az uszodában zajló hatalmi harcokat, a fiúöltözők kegyetlenségeit és az apa-fiú kapcsolat fordulópontjait ismerhettük meg az elhangzó sorokból. Aztán váratlan csavar következett, amelyben megismerhettük egy író szakos egyetemista gondolatait arról, milyen hasznos volt mégis ez a kamaszkori szenvedés, hiszen olyannyira megedzette, hogy nem veszi a szívére a szövegeit ért kritikákat.

.

Félidőben a nyugalmat árasztó zene és a látvány vonta magára néhány percig a figyelmet, majd a hangok egyre inkább felerősödtek, amikor Seres Lili Hanna következett. A Faun című versét olvasta fel, amely a körfolyosós bérházban lakó címszereplő életét mutatta be, akinek érdeklődése az olyan családok felé fordul, ahol a lányok és az anyák egyszerre lesznek terhesek, és szereti a gyerekeket, akik hamar elhíznak. Gondoskodása nem nyilvánul meg semmiben, mégis reménykedik, a lakók tudnak irántuk érzett szeretetéről. Ezen kívül a Mert Ariadnénak bújnia kell, amíg él és A nimfák, a nimfák című versei hangzottak el, mindkettő felvillantotta Budapest jellegzetes és kevésbé ismert tereit.

Ezt követően Nagy Dániel költészetét élvezhette a hallgatóság, aki a Hétfő este az Egyenes beszéd után kezdetű írását olvasta fel, amely kissé filozofikus hangvételével arról elmélkedett, milyen következményekkel járhat, ha az ember elgondolkodik az említett tévéműsor után. Persze a humor és kritika sem maradhatott el a Jól sikerült a digitális detox második napja című versből sem, amely abba a rejtett valóságrétegbe kalauzolt el bennünket, amely feltárulhat előttünk a közösségi média és technikai eszközök kizárása után. A Napló sok hullámmal a múltba vezette a hallgatóságot, amikor a lírai én még nem tudta lefogni a D-mollt, most pedig, miután megtanulta, egy lány miatt letölt egy filmet.

.

A felolvasók sorát Tóth Réka Ágnes zárta, akitől a Helyezel,  az Áprilisi haiku arról, hogy szeretsz, a Laktóz intolerancia és a Lassacskán ballagott című verseket hallgathattuk meg. Mindegyik finom hangon megszólaló monológként csendült fel, amely érzékletes képeket helyezett egymás mellé. Szóba kerültek pipacsok, magok, paradicsommadarak, a természet elemei, ahogyan Tóth költészetétől eddig is megszokhattuk. Írásaiban a látvány, a tettek és mozdulatok képe vált hangsúlyosabbá a szavak jelentése helyett, ez a megszólalásmód pedig remekül passzolt a háttérben, a képernyőn futó effektekhez.

A felolvasóestek menetrendjétől eltérő módon open mic-szekció nyílt, amelynek lényege, hogy bárki szabadon felléphet a színpadra és előadhatja saját művét. Jelen esetben előzetes jelentkezésre volt szükség, amit az érdeklődőkből álló közönség egyik tagja meg is tett. Ahogyan egyébként a három művészeti ág okozta révület is felemelő, meghökkentő volt, pedig irodalmi eseteken a megterhelőbb szövegek miatt olykor egy idő után már nehéz figyelni. Itt a zene oldotta a hangulatot, a megszólalók színpadra lépése közötti zenés blokk segítette a befogadást. Végül Vincze Bence megköszönte a figyelmet, és elmondta, az Atmosphere sorozat következő epizódjára június 14-én, 20 órakor kerül sor.

Fotó: Vincze Márton

nyomtat

Szerzők

-- Horváth Florencia --


További írások a rovatból

Mi köze mindehhez Nádas Péternek?
Bemutatták Locker Dávid: Beszédkényszer című verseskötetét
irodalom

Krasznahorkai László Zsömle odavan című regényéről
irodalom

A Jelenkor Kiadó új költészeti kiadványainak bemutatója

Más művészeti ágakról

art&design

Gondolatok Metzing Eszter The skin sees when the eyes touch című kiállításáról
George Miller: Furiosa – Történet a Mad Maxből
színház

Az ÖrkényKÖZ 1,5 ezrelék bemutatójáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés