Nem most volt az a Ministry koncert, amin boldog mosollyal lökdöstük egymást elvtársnőmmel a kopasz, kétméteres, barátságosan rugdosó fiatalemberek közé. Nem is hinné az ember, milyen stresszoldó tud lenni egy-egy ilyen pillanat! Az október 11-ei Spetsnaz után majd’ két hónapnyi feszültséget old majd a Front 242 budapesti fellépése december 6-án az Új Sportmax Arénában (Sportmax 2., XII. kerület, Csörsz u. 14.).

A stílus

Kezdetben vala az industrial és a letisztult, futurisztikus elektronikus zene. Vegyük például a Throbbing Gristle-t az egyikből, a Kraftwerket a másikból. Kettejük szerelemgyereke minden bizonnyal egy EBM banda lenne. Az elektronikus zenétől szabályosságot, hidegséget örökölt, az ipari hangzás agresszióval oltotta be, s ehhez jött még egy csipetnyi electropunk is, hogy kellően radikális legyen. Az eredmény: vaskos, kőkemény elektronika, nyakín-feszengetős vokálokkal.

Electronic Body Music

A kifejezést először a Front 242 használta műfaji meghatározásként, mikor zenéjük stílusáról kérdezték őket. Lefektették az alapokat. Hogyan csinálták? Egy-két érdekes banda - például az OMD vagy a Human League - már kiaknázta előttünk a hangszereinkben lévő potenciált, ám ők megálltak. A zseniális debütálás után visszatértek a hagyományoshoz: ha élőben hallod őket, semmi sem történik, vagy akusztikusokat használnak. Ezt látva biztosak voltunk, hogy mi ezekkel a hangszerekkel sokkal tovább léphetünk. Így kezdődött az egész. - mesélte Jean-Luc, a csapat frontembere egy 2007-es interjúban.

A hatás

Figyelemfelkeltő, katonás, szabályos, szigorú. A nevet összehozták az ENSZ 242-es számú határozatával, mely az arab-izraeli konfliktus enyhítésére szolgált. Ezen kívül pontosan 242 belga állampolgárt ítéltek halálra a németekkel való együttműködés miatt a 2. világháború után. Az ehhez hasonló fogalomtársítások és a fasisztoid külsőségek is csak ráerősítettek arra, hogy - főleg a 80-as években - szélsőjobbosnak bélyegezzék a zenekar tagjait és hallgatóságát.

A valóság

Az együttes tagjai nyilatkozataikban maximálisan elhatárolják a zenéjüket mindenféle politikai szélsőségtől, mondván, hogy szándékuk ellenére vádolják őket fasizmussal: Mi pusztán olyannak mutatjuk a világot, amilyen az valójában - kommentálta ezt De Meyer. Az együttes több tagja is állítja, hogy a névnek nincs akkora jelentősége, mint amekkorát tulajdonítanak neki. 242. A szám, amit nem felejtesz el. Egyszerűen csak egy jó logó. Csak később jöttünk rá, hogy mennyi mindennel lehet összefüggésbe hozni. A ’front’ pedig olyan univerzális szó, amely majdnem minden európai nyelven egyszerre jelent előrészt és harcvonalat - nyilatkozta Jean-Luc.

A Front 242-t 1981-ben alapította Daniel Bressanutti és Dirk Bergen, egy Brüsszel melletti városban. Debütáló daluk a Principles, ami még nem hozott számukra sikert, inkább csak kísérletezés volt. 1982-ben csatlakozott hozzájuk az Under Viewer duó két tagja, Patrick Codenys és Jean-Luc De Meyer, aki később a dalszövegek oroszlánrészét írta. A következő maxi 1982-ben jelent meg U-Men címmel, amit a csapat első albuma, a Geography követett. Bár ezek a dalok még össze sem hasonlíthatóak a banda későbbi sikereivel, mégis nagy hatással voltak a szcéna előadóira. 1983-ban Dirk helyére Richard Jonckheere, alias Richard 23 lépett háttérvokalistaként, aki később igazi színpadi jelenséggé nőtte ki magát.

Az áttörést az 1987-es, Official Version című album hozta meg számukra. Az igazi mérföldkő mégis az 1988-as Front by Front. Az erről ismert Headhuntert (lásd a videót lentebb) még ma is rongyosra játszák minden péntek este a Filter családias „50% Depeche Mode” partijain, ahová rendhagyóan 242 forint a belépő. A számmisztikát a hazai Front-koncertjegyek áránál is bevetették: októberben 5242 forint, novemberben már 6242 forintért kaphatóak.

A 90-es évek sikerlemezei: Tyranny (For You), 06:21:03:11 UP EVIL, 05:22:09:12 OFF (pontosabban „Fuck Up Evil” és „Evil Off”) - csak hogy említsek párat - már sokkal összetettebb hangzásúak. Néhány jelentősebb videoklipjüket, többek közt a Headhunterét és a Tragedy (For You)-ét is Anton Corbijn rendezőnek és vizuális médiumnak köszönhetik, aki már olyan neveknek rendezett, mint a Depeche Mode, vagy a U2 (e két banda koncertjeinek vizuális megjelenéséért is többször felelt).



Munkásságukról Jean-Luc egyszerűen nyilatkozik: Úgy gondolom, az igazi művészek nem mi vagyunk, hanem például a filmrendezők, mint Peter Greenaway vagy Ridley Scott. Amit mi csinálunk az kicsi és jelentéktelen. Inkább nevezném magamat technikusnak vagy kísérletező tudósnak, de zenésznek vagy művésznek semmiképp.

Linkek

A hivatalos weboldal
Front 242 a myspace-en
A teljes 2007-es forrásinterjú
Az 50% DM club honlapja partiképekkel
A koncert szervezőinek weboldala