Az Alexandra udvarban a tegnap este a zenéé volt: Rutkai Bori és a Specko Jedno aztán Szirtes Edina Mókus és a Fabula Rasa lépett a színpadra. A két koncert között meglátogattuk a Mandala udvart és megpihentünk a tutec.eu ejtőernyőselyem függőágyaiban (ez itt a reklám helye, csak javasolni tudom), majd Kányádi Sándor verseinek Kaláka-féle előadásába is belehallgatunk. Megakad a szemem egy vak fiún, teljes átéléssel énekli együtt a Románcot a színpadon zenélőkkel, baloldalt, a színpad mellett, Kányádi ül, egyszerre tűnik fáradtnak és meghatottnak. Cartagena intenzív jelkép. 

 

Este hatkor, Rutkai Bori és a Specko Jedno koncertjére dugig telik az Alexandra kertje, a tegnapi eső utáni sarat végigterítették szalmával, ülünk a földön, a kuporgást rövid időkre bírom csak, csatlakozom az Irodalmi Jelen kis különítményéhez, akik végigtáncolják a koncertet. A Kossuth-nóta Bori-féle változatával teszteli a közönséget, ha még egyszer azt üzeni, nem, dehogy kell mindnyájunknak elmenni, szóval, ha még egyszer azt üzeni, akkor magát ismételi…

A Palya udvarban belehallgatunk Esterházy Péter és Dés László kettősének előadásába. A hangulat a pulai Bárka-völgyes irodalmi beszélgetések és koncertek legjobbjait idézi, tele az udvar, s ha véletlenül valaki a bejárat környékén hangosabban kacag fel egy véletlen találkozás eredményezte beszélgetés hevében, jó néhány fej fordul oldalra rosszallón. Palya Bea az első sorban, külön széken, kicsit a közönség előtt. Esterházy továbbra is remekül ad elő, Dés László pedig érzékenyen reagál a témára, ha a felolvasott részletben a „gróftól” eltávolodott egykori focista-barát meséli el régi csapattársának egy anyás poénja után „Mikor adtál anyádnak utoljára egy tockost?” „Anyám meghalt”, hogyan kísérte végig az édesanyját az utolsó időszakon, s jut el addig, hogy mindenhol bál van: az anyja éppen eltemetni készült hodály testében a férgek mulatságában éppúgy, mint az égen, amire rálát, míg a sírt ássa. Újabb koincidencia: pár órával korábban beszélgettünk Kosztolányi Hajnali részegségéről. (Lesz még. Tegnap emlegettem, milyen jó lenne egy nemezkép az ágyam fölé. Ezen az estén egy nemezkép alatt alszom, szemben velem egy másik, mellettem angyalbabák lógnak – a nemezkiállítás terében lelünk este szálláshelyet, barátokat, kedves vendéglátást. Reggel pedig egy inka zenész, míg várjuk a sorunkat, hogy felszabaduljon az ülőkád, elmeséli, milyen volt Kusturica filmjeiben pánsípozni.) Esterházy épp könyvet vált, s áttér a Harmonia Caelestisre, hogy más anyja után a sajátapa-problémakör is völgyvilágítást kapjon, amikor visszaindulunk az Alexandra udvarba.

 

De előbb még Boriékról pár szó. Rutkai Bori profi előadó, kezdésképpen felállítja és megmozgatja a közönséget a lakótelep versével, később egy muzikálisnak mutatkozó kutyát vonna duettbe, a második dal után lelkesen dobálja le a szandálját, a közönség soraiból válaszképpen magas szárú tornacipő repül előre a színpad elé. Vőlegénye, Nemes Péter a biciklis bácsi, piacos néni számban színpadi szerepet kap, remekül énekel. Bori úgy boldog a színpadon is, hogy a kisgyerekektől a felnőttekig mindenki kap valamit attól, ha végighallgatja a dalait. Táncolni itt inkább a gyerekeket láttam, de ez csak a korai időpont miatt lehet, a táncos lábúak pótolták később a lemaradást a Fabula Rasa koncertjén.

 

 

Szirtes Edina Mókust az idén márciusban alakult New Soul (aka Nyuszó) Bandben hallottam korábban a Budapest Jazz Klubban – ott a Sárik Péter Trióval (Sárik Péter, Berdisz Tamás, Frey György) és Cserta Balázzsal játszik. Zeneszerző, hegedűművész, énekes. Egyéniség, akire érdemes figyelni. Madaras száma (Madaram, madaram, édes kis madaram, ne szállj messze, nem menj el, ne hagyd el szívemet) ekkorka szövegével virtuozitásának egyik látványos és hangzásban is sajátos zászlóshajója: egyesével rögzíti a színpadon a hangsávokat, hogy ezekkel játszva rakja össze egymaga a dalt, hegedűszóból, énekhangból, tapsból, morgásból, énekbeszédből.

 

A Fabula Rasa kicsit más hangzású, mint a New Soul Band. A Fabula Rasában Mókus és Cserta Balázs mellett Balogh Guszti, Varga Kornél, Földes Gábor és Kertész Ákos játszanak együtt. Fiatalok táncolnak lelkesen a színpad előtt. A visszajátszásban Mókus Amy Winehouse, a tegnap túladagolásban elhunyt énekesnő előtt tiszteleg egy soullal, majd eljátszanak egy saját számot is, hogy láb nem marad mozdulatlan. A Fabula rasa sajátsága, hogy Balogh Guszti énekes, szájbőgős is segíti az énekes szekciót – szép pillanata a koncertnek, mikor Mókus csodálva néz a mellette éneklő emberre. Ahogy Rutkai Bori játszik a hangzással, s saját maga szórakoztatására is franciás törésekkel, torzításokkal énekli szövegeit, Balogh Guszti hajlításai, szünetei, hangjátéka annyi érzelmet visznek a dalba, amennyi még Mókust is láthatóan meghatja, pedig ebben ő sem kezdő. Aki kíváncsi rájuk, július 30-án Kiskutason, augusztus 26-án a SZINen tudja meghallgatni őket. Zenéjüket itt találod.

 

Szeptember 2-án a Debreceni jazznapokon pedig a New Soul Band-del lép fel. A New Soul Bandbet is alapító Sárik Péter Triót hétfőn este itt a Völgyben is lehet majd hallani: Kapolcson, a Palya udvarban zenélnek, miután Bátky András és Sárik Péter felnőttmesékkel látta el a mesevágyó közönséget.

 

Végül pedig akkor itt egy dal a New Soul-tól, amit a Fabula rasa is játszik: a Korkores.