bezár
 

art&design / kiállítás

Fókuszban a mindennapok
Fókuszban a mindennapok
Az #ON és a #PLAY után most a mindennapok monotóniája mögött rejlő örök értékeket boncolgatja a TERRÁRIUM legújabb kiállítása, az #everyday, miközben reflektál a háborítatlan természet és az épített környezet legjellemzőbb motívumaira is. Herbert Aniko és Szakál Éva, a Center of Contemporary Art Budapest két rezidensének alkotásait három további művész – Csurka Eszter, Kondor Attila és Tranker Kata – munkái egészítik ki. 
A csúnya biológia átszúrja a vásznat
A csúnya biológia átszúrja a vásznat
Balhüvelykem bizsereg, gonosz lélek közeleg címmel nyílt meg a több műfajban is alkotó Győrffy László kiállítása a most 25 éves Várfok Galériában. A rézkarcok, olajfestmények és a Facefuck sorozat már-már horrorisztikus kerámiafejei mellett a kiállított műtárgyak között van a Bad Biology: Achieving and Undermining Dysfunction című műpénisz-installáció is. A kiállítást a költő-esztéta Nemes Z. Márió által életre keltett Facefuck VI. nyitotta meg.
Bukarest Bécsbe költözik
Bukarest Bécsbe költözik
Az első Bécsi Biennalén (Ideas for Change /Ötletek a változáshoz) a kortárs román művészeti szcéna bemutatása mellett egy román művészek alkotásaiból készült kiállítást is rendeztek Bécsben. A kiállítás nem többre vállalkozik, mint feltérképezi Bukarestet, felszedi a szobrait, a graffitiket, a könyveket, az emlékeket. A tárlat vezérfonalai a román múltra és az avantgárd irányzatokra való reflektálás és a jövőbe pillantás, az avantgárd és a többi modern irányzat kialakulásában ugyanis jelentős szerepet játszottak a románok, mind az irodalom, mind a film és az építészet területén. 
Őszinte hangokkal szól hozzánk
Őszinte hangokkal szól hozzánk
A gazdasági válság idején egy négytagú család az árral szembemenve egészen kivételes gyűjteményt hozott létre. A kollekció tulajdonosainak kiléte ugyan ma még ismeretlen, azonban a birtokukban levő anyag nagy része a Kieselbach Galéria falaira kerülve a nagyközönség számára is láthatóvá vált.
Hozzámondások, és nem mellébeszélések
Hozzámondások, és nem mellébeszélések
Adott egy vár és egy mozgásban lévő, állandóan gyarapodó képanyag. A klasszikus műalkotások térhódítása feltérképezhető a folyamatos megújulásnak teret adó helyszínek által. Konkrétabban: a Dobó István Vármúzeum 1950-ben átvette, majd 1958-ban a nagyközönség elé tárta a Líceumi Múzeum és Képtár festészeti anyagát. Miután folyamatosan bővült és gazdagodott, 2014-ben megbontották, hogy a készülő Érseki Palota Kulturális, Turisztikai és Látogató Központ kiállításának része legyen. Még konkrétabban: az Egri Képtárban 28 alkotás csupaszon álló paneleket hagyott maga után. Egy rugalmassággal társult leleményességnek köszönhetően viszont hiányérzet nélkül tárultak elém a helyén maradt képek.
A vizuális világ birtokbavétele
A vizuális világ birtokbavétele
A Mai Manó Ritkán látott képek sorozatába illeszkedik a kiállítás, amelyen André Kertész Szigetbecsének adományozott 119 fotóját lehet megtekinteni. A tárlat intim légkörével és személyes hangvételével méltó tisztelgés Kertész munkássága előtt.
A balatoni emlékek feltárása
A balatoni emlékek feltárása
Újabb Balaton tematikájú kiállítás a nyári tárlatok palettáján. Bódi Kinga és Farkas Zsófia művészettörténészek a szentbékkállai Pegazus vendéglátó-komplexum indítványára felkértek egy csapat fiatal képzőművészt és írót, hogy alkossanak a „Balaton mint emlék” témakörben. Eredményül fotók, festmények, installációk, mediálisan megmozgatott képek, fotómanipulációk és versek születtek. Az összművészeti tárlat szeptember 6-ig látható.
Úton a teljesség felé
Úton a teljesség felé
Egész sora van a meg nem valósult Csontváry-kiállításoknak, ezért is olyan nagy öröm, hogy most végre sikerült létrehozni ezt az átfogó életműtárlatot a budai várban, a volt Honvéd Főparancsnokság épületében. Megérte ennyi évet várni erre a válogatásra – ami az 1963-as székesfehérvári kiállítás óta az első nagyszabású Csontváry-kiállítás –, hiszen a valóban páratlan anyag nagyszerű rendezésben látható.
Velencében japán gyorsvonat vagyok…
Velencében japán gyorsvonat vagyok…
A Cannareggio nyugodt, turistáktól és bazároktól távoli negyedében sétálgattunk, amikor a csatorna túloldalán, egy nyitott ajtón keresztül megláttunk egy festményt. Muszáj volt átjutnunk a vízen, bekanyarodni a sikátorokba, hogy felfedezzük a Venice Art House eldugott bejáratát, benne egy, a szelfiről szóló kiállítást, és egy különösen tehetséges, német, brazil, holland, kínai származású fiatal festőt, Fiona Ai Bubble-t, akinek a neve mind kínai, mind pedig japán nyelven annyit jelent: szerelem.
Rajzolj nekem egy családot!
Rajzolj nekem egy családot!
Két, első hallásra talán összeférhetetlennek tűnő dolgot hoz közös nevezőre az az öt alkotó, akiknek a munkáiból június 22-én nyílt kiállítás az Izraeli Kulturális Intézetben. Miriam Katin, Michel Kichka, Rutu Modan, valamint a Sid Jacobson–Ernie Colón szerzőpáros az 1986-os kiadású Maushoz hasonlóan olyan megtörtént, nemegyszer saját családjuk múltjából merítő történetet osztanak meg velünk, melyek tragikuma, intenzitása és bárdolatlan őszintesége a médium kettős narratívájának köszönhetően duplán hat.
9   10   11   12   13   14   15   16   17 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés