bezár
 

irodalom / könyv

A szirénekről – kicsit másképp
A szirénekről – kicsit másképp
Ferenc pápa karácsonyi beszédében azt hangsúlyozta: merjünk örülni. Az olasz író, Stefano Benni irodalmi munkássága is felépíthető lenne e gondolat köré. Benni második magyar nyelven megjelent regénye, a Margherita Dolcevita is a világot és az emberi életet teljesebbé tevő fantáziát, illetve annak szülöttjeit, a szépséget és a vidámságot, a humort élteti, a tömegeket elbutító filmsorozatokkal, a csak unalmat szülő kényszeres vásárlással és főként a fegyverkezéssel és következményével, a kétségbeeséssel szemben.
Felségterülete a szégyen és a szorongás
Felségterülete a szégyen és a szorongás
Jonathan Franzen ötödik regénye idén ősszel jelent meg Amerikában Purity, vagyis Tisztaság címmel. A neves író a 2010-es Szabadság (Freedom) óta egy önéletrajzi kötetet (Farther AwayF, 2012) és egy fordítást (The Kraus Project, 2013) adott ki keze alól, így legújabb könyvét hatalmas várakozás előzte meg. A rendkívül művelt, közvetlen és jó humorú Franzennel idén tavasszal a magyar közönségnek is lehetősége volt találkozni a XXII. Könyvfesztivál díszvendégeként, ahol sok más mellett a nemrég magyarul is megjelent Diszkomfortzóna (Európa Könyvkiadó, 2015) című, 2006-os memoárjáról mesélt, de új műve is szóba került.
Filmkockákból kirajzolódó szerelmi történet
Filmkockákból kirajzolódó szerelmi történet
Gárdos Péter Hajnali láz című levélregénye szülei szerelmének igaz történetét meséli el: a történeten előrehaladva szépen, lassan kibontakozik két ember sorsa, egyéni életútja, ami egy bizonyos ponton és egy véletlennek köszönhetően összetalálkozik és örökre egybeforr.
Franzen és a 21. század démonjai
Franzen és a 21. század démonjai
Jonathan Franzen Purity című regénye szeptember elsején debütált az Egyesült Államokban, nagy port kavarva a szókimondó író körül. A Purity az amerikai szerző ötödik könyve, és elődeihez hasonlóan vegyes, ám mindenképpen intenzív fogadtatásra számíthat a rajongói és a kritikusi berkekben egyaránt. Franzen ezúttal sem vetkőzte le nyers, szókimondó stílusát, de úgy tűnik, ez inkább hasznára, mintsem kárára válik; egyesek lenyűgözve olvassák, mások megbotránkoznak; egy szóval: HAT.  
Az ördöggel cimborálni
Az ördöggel cimborálni
Stephen King fia, Joe Hill meggyőző cáfolat a mondásra, mely szerint a tehetség átugrik egy nemzedéket. Szarvak című második regényéből Alexandre Aja rendezésében és Daniel Radcliffe főszereplésével készült mozifilm, és okkal: Hill munkája a fantasy, a horror és a fekete komédia olajozottan működő ötvözete. Elolvastuk a regényt és megnéztük a filmet, először lássuk a könyvet.  
Egy (könyv)test, egy lélek
Egy (könyv)test, egy lélek
Nagy Zopán az idei Könyvhét alkalmából két könyvvel is meglepte, akarom mondani: megajándékozta az olvasóközönséget. Nem is akármilyenekkel, és nem is akárhogyan. A két könyv ugyanis egy kötet, úgymond: két oldala az éremnek – egymáson át-elforgatva, tükörszerűen. A kötet (bocsánat, kötetek) egyébiránt a Magyar Műhely Kiadó gondozásában jelent(ek) meg.
A birodalmi furgon
A birodalmi furgon
1980 nyarán autóstoppal mentünk nyaralni, és felvett bennünket egy orosz / szovjet katonai furgon. Hajmeresztő ötlet volt a sofőrtől – reméljük, nem került bajba miattunk. Akkoriban a hatalom inkább nem demonstrálta a megszállást, tehát kerülte a katonák és a magyar lakosság érintkezését, gondolom, nem akarták idegesíteni a népet, és nem akarták, hogy a katonáik Európához közelebbi mintákat lássanak. Amúgy az autón nem történt semmi különös; beszálltunk az ablaktalan hátsó raktérbe hat-nyolc viharvert kiskatonához – azt hiszem, egyik fél sem tudott uralkodni a döbbenetén, bámultuk egymást; mi a nagy birodalmat, ők pedig ’68 és Woodstock kis késéssel ideérkezett szellemét. Rövidgatyában, tornacipőben voltunk, és vadkempingezni mentünk valami bányatóhoz; a pajtásom haja hosszú volt, sötét és göndör (Brian May), az enyém pedig zsíros, sárgás-ritkás csimbókokban lógott a fülemre (Brian Jones).
Nekik is csak a Balaton a Riviéra
Nekik is csak a Balaton a Riviéra
Ez nem Amerika. Nem is Nyugat-Európa. Nem csupán pár ezer kilométerre, hanem egyenesen fényévekre van New Yorktól, Londontól, Párizstól vagy Berlintől. Itt, megint a mi megszokott kis közép-európaiságunkról van szó, arról a valamiről, amit újra és újra  legjobban a közhellyé rögzült filmjelenettel lehet érzékeltetni: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk. Így vagyunk mi a felső középosztályunkkal is, melyről Kötter Tamás második, Dögkeselyűk című kötete ad egyedi látleletet.  
Komfortzónán innen és túl
Komfortzónán innen és túl
Nehéz Jonathan Franzenről nem elfogultan írni, főként a Könyvfesztiválon való sziporkázó szereplése után. A pódiumbeszélgetésen egy kiváló humorú, meglepően közvetlen és barátságos, és természetesen végtelenül művelt írót ismerhetett meg a közönség. A Diszkomfortzóna megjelenését tehát nem is időzíthették volna jobban, hiszen ez az első olyan műve magyarul, melyben közelebbről is megismerhetjük a ma élő egyik legnagyobb amerikai írót.
Semmi keresnivalónk az űrben
Semmi keresnivalónk az űrben
Nem Mark Whatney az első ember, aki eljutott a marsra, de könnyedén lehet az első, aki ott hal meg, miután társai halottnak hitték, és egy félrecsúszott expedíció során magára hagyták a vörös bolygón. Mark fel kéne, hogy adja, de túl sok képregényt olvasott, és túl zseniális ahhoz, hogy ne próbáljon meg mégis hazajutni.
6   7   8   9   10   11   12   13   14 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés