zene / előadás
2020. 01. 06.
„Na, és milyen volt az előadás?” – „Érdekes.” Klasszikus válasz, ha az ember sem jót, sem rosszat nem akar mondani, netán nem is egészen tudja a tapasztalatait összerakni magában, ezért általában kerülöm. Ha most valaki feltette volna a kérdést, mégis ráfanyalodom. Kezdem messzebbről…
2019. 12. 21.
Ha esetleg ijesztő a gondolat, hogy akár egy évtizedig ugyanazon a munkahelyen dolgozzunk, érdemes belegondolni például Ian Paice helyzetébe, aki több mint ötven éve mondhatja magát a Deep Purple dobosának. Több ezer koncerten dobolt eddig, és a múlt héten tizenhatodszor lépett fel Magyarországon. A puszta ténynél, hogy valaki fél évszázadot tölt egy munkakörben, már csak az lehet nagyobb kihívás, hogy előadóművészként mindez ne szájlebiggyesztett rutinként, hanem az élő zene itt-és-mostja iránt elkötelezett örömként érződjön a közönség számára. Iannek és a szintén több évtizede vele zenélő társainak ez sikerült.
2019. 11. 23.
A hangokért volt leginkább érdemes meghallgatni az idei kamara.hu fesztivál második koncertjét. Nem elsősorban az emberi hangra, nem is hangszerekére gondolok (bár azok sem voltak éppen feledhetőek). Sőt, a Szerb Antal Utas és holdvilágából merített tematika ide vagy oda, még csak nem is az éjszaka hangjait értem ezalatt. A szenvedélyek hangjaiért volt leginkább érdemes meghallgatni az idei kamara.hu fesztivál második koncertjét.
2019. 11. 11.
Ha azt nem is, hogy mire való a szóban forgó gomb, de sok minden mást megtudtunk Dickinsonról, például azt, hogy nem tud kottát olvasni, hogy mi a kedvenc motormárkája, vagy hogy inkább butaságnak, mint bátorságnak tartja az ostrom alatti Szarajevóban adott koncertet – amiért egyébként éppen az idén lett Szarajevó díszpolgára. Az is világossá vált, hogy az Iron Maiden frontembere zene nélkül is remek előadó: a projektorra vetített hatalmas méretű képek valóban csupán illusztrációi voltak az arányosan tálalt, jól ütemezett és persze kellően túlrajzolt történeteknek.
2019. 11. 09.
A Halloweenhez közeledve egy zenei esemény keretében figyelhettem meg a kulturális “típusok” ötvözését; ahogyan az ünnepet is gyakran átveszik különböző hagyományú országok, úgy az alábbi két zenekar is az angolszász területekről származtatott gyökerekből merít, majd egy sajátosabb szemléletbe öltöztetik azt (és szerencsére a magyar halloweeni buliktól eltérően, nagyon ügyesen és élvezetesen). Október 30-án klasszikus rock, blues és ethno surf keveredett a Három Hollóban: fellépett a Yellow Mood és a Folksteps.
2019. 10. 29.
Október 25-én a Zeneakadémia Solti termében Edin Karamazov rendhagyó lantestje több izgalmas kérdést vetett fel. Mekkora az előadóművész szabadsága az „interpretálásban”, amikor olyan zeneszerzőtől játszik, mint Bach? Van-e konkrét jelentése annak, hogy korhű játék? Egyáltalán, mire számított a közönség, amikor Karamazov műsorösszeállítását nézegette az étlapon? Én biztos nem arra számítottam a repertoár alapján, mint amit kaptam. A zenei élmény viszont maximálisan átjött.
2019. 10. 11.
Claudio Monteverdi Orfeójának a Művészetek Palotájában megrendezett előadása, amely a vicenzai Teatro Olimpico számára készült ez év októberére, azzal a meglehetősen hatásvadász fogással vonzotta a közönséget, miszerint ez lesz az az Orfeo, amelyet négyszáz éve senki sem hallott, és hogy a hiányzó részt – melyről még szólni fogok – maga Fischer Iván komponálta.
2019. 09. 26.
Az Újbuda Jazz Fesztivál az egyetlen olyan rangos fesztivál Magyarországon, ahol évről évre kifejezetten a kortárs jazz kerül középpontba. Ez idén sincs másképp, sőt; ez alkalommal meghívták talán a legnagyobb nevet – ha lehet ilyet mondani –, aki jelenleg improvizatív zenével foglalkozik (legalábbis Európában). Az idei fesztivál vendége Mats Gustafsson (szaxofon), aki előbb Christof Kurzmannal (elektronika) játszik, majd a duó a Grencsó Kollektívával egészül ki.
2019. 09. 01.
A nyár végéhez közeledve lassan véget ér a fesztiválszezon és újra a klubkoncerteké lesz a főszerep, azonban nem kell még teljesen a szabadtéri zene hangulatát sem elengednünk. Ezt igazolják a Barba Negra Track augusztus 22-i fellépői, akik mindannyian a hazai harc rock-világ elismert előadói: az est házigazdájaként a háromszoros Fonogram-díjas Ozone Mama idézte meg a hatvanas és hetvenes évek zenei stílusát, vendégként pedig az Asphalt Horsemen és a Peter Kovary & The Royal Rebels lelkesítette a közönséget energikus játékával.
2019. 08. 27.
Délután egykor érkeztünk meg a Max-Schmeling-Halléhoz, Berlinben, itt kezdődött este tíz körül a Tame Impala koncertje. 2016-ban véget ért előző turnéjukon nem sikerült meghallgatnom őket, de már az első szám alatt rájöttem, jobb későn, mint soha, megérte a három év várakozás.
