irodalom

Nem szerettem volna Horváth Ivánról visszaemlékezést írni, gondoltam, mert az elsősorban rólam szólna, és ez méltatlan hozzá. A strukturalizmus kapcsán végzett munkája, a Balassi- és egyéb régi magyaros kutatásai, a József Attila, az irodalom, a zene, az emberi kultúra iránt érzett szenvedélyes vonzalma és ismeretei, a tanítói lelkesítő munkája, satöbbi – az erről való megemlékezés szinte mind másra marad. Viszont be tudok számolni néhány fontos dologról, hogy mit köszönhetek neki én, és ezt csak én tudom elmesélni. A legfontosabb a nagyvonalúsága volt egy olyan korszakban és egyetemen, ahol szinte vágni lehetett a kicsinyesség füstjét.

A tavalyi év végén több fiatal erdélyi szerző kötete is megjelent az Erdélyi Híradó Kiadó és Fiatal Írók Szövetsége gondozásában, ezek közül kettőről esik most szó. Sánta Miriám és Sárkány Tímea verseiből nem hiányzik a spiritualitás, a mágia, a konfrontáció, vagy épp a gyógyulás, ám hangjuk és mondanivalójuk ettől még teljes mértékben különbözik. Hermán Dániel duplarecenziója.

Kemény Lili Nem című kötetének miskolci bemutatóját 2024. május 9-én tartották a Műút szerkesztőségében, a MissionArt Galériában. A szerzővel Moklovsky Réka beszélgetett. Ennek a beszélgetésnek a szerkesztett leiratát közöljük.

Juliane Liebert és Ronya Othmann írását olvasva a Die Zeitban az elején sejtettem, hogy fontos nekem. A HKW díjának odaítéléséről szóló cikket már a harmadánál tartva terveztem, hogy összefoglalom magyarul, pedig akkor még nem jutottam el Nádas Péter nevéig. Balogh Endre esszéje.

Május 8-án mutatták be Locker Dávid első, Beszédkényszer című kötetét a Kis Présházban. A költővel és a kötet szerkesztőjével, Péczely Dórával Korsós Gergő beszélgetett.