A helyszínen a könyv kedvezményesen megvásárolható.

Esemény a Facebookon:
https://www.facebook.com/events/1425352124379976/ 

A kötet a Facebookon:
https://www.facebook.com/pages/Ophelia-a-k%C3%A1dban/1419922118265957

Versek a kötetből:
 
A majdnem olyan erdő

A szemközti hegy kócos erdejét látom, 
Távolról, homályosan,
Csarnok nincs, se pavilonok, csak
Fák, kéken, átláthatatlanul. Mert az 
Élő erdő mindig hidegebb; mert 
Gyerekként későn nyúltam utána, 
A fák hűvösébe, ahová vezetett; és
Nem tudom, vár-e ott arany homok, 
Hinta a diófa ágán, és egy marék kökény.
Ennyi maradt belőle; abban keresem, 
Ami nem ő, csak hasonltí rá. Hozzá
Vagy hozzám, amilyen akkor voltam,
Amikor a lábánál guggoltam, felhőfehér
Ruhában, kislapáttal a kezemben.


Megkettőződés

Reggel az arca, akár az aludttej. Szeme alatt
ödémák, hosszú álom nyoma: pille dudorodik ki 
így egy bögre tej felforrt tavából. A manzárdablakra 
pillant. Mindkét szoba ablakából házat lát,
egyformák, tehát ikrek. Az utcára kilépve csak az egyik
látszik: bújócskáznak a házak a vaskos hófelhők alatt, és 
hamarosan vastag takaróba burkolóznak; paplanmeleg, 
anya koromhaja, szappanszag, mormolja halkan, 
reggeli szemléjét tartva.


Szaxofonszóló

Mindig felsír, amikor kirohan az udvarra 
egy gyerek. Mert ugyan mi lenne, ha csöndet
hagynának maguk után. Meg egy ablakot, 
az odaképzelt nővel. A piros blúzos, feltűzött
hajúval. Villanyfény glóriája fonja át a fejét. 
Szférák helyett krémszínűre meszelt szobák, 
túl szűkek bármelyik angyalnak.