A szeptember 21-ig látogatható tárlatot a vásznakra festett alkotások képi világát megidéző videóinstalláció teszi teljessé.

A kiállítás három, tematikailag egymásra építkező termét végigjárva az érdeklődők úgy érezhetik, mintha egy beavatási szertartáson vennének részt és Andrej Tarkovszkij (1932–1986) orosz filmrendező Sztalker című filmjének világába érkeznének, s a filmbeli Zóna – amely egyben Tolnay egyik kiállított művének címe – szabályait elfogadva jutnának el a legbelső térbe, lelkük mélyére.

Tolnay Imre művészete egyszerre absztrakt és figuratív, transzcendens és realista, jellemző rá az organikus formák használata, a szimbólumgazdagság és a töredékességükben kiteljesedő struktúrák felmutatása.

Alkotásaiban az egymásnak látszólag ellentmondó összetevők harmonikus egységgé olvadnak össze, így tárva fel a világ komplexitását és ellentmondásosságát.

Legfontosabb témája a tér, amelytől elválaszthatatlan az idő örökké változó végtelensége. Műveivel egzisztenciális kérdésekre keres vizuális válaszokat.

Alkotásainak textúrái sokfélék, vakolatot, földet, fémet, plüss anyagokat, naturális matériákat, így fát, szenet, homokot, gyapjút hord fel vásznaira, hogy azokkal térszerűvé, relief jellegűvé, mégis síkban maradó képpé alakítsa a műveit.

A grafikával, akvarellel, fotográfiával és installációk készítésével is foglalkozó Tolnay Imre 1992-ben a budapesti Képzőművészeti Egyetem szerzett képgrafikusi diplomát, majd 1995-ben a mesterképzőt is elvégezte itt, 2003-ban doktori fokozatot szerzett a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, 2013-ban pedig ugyanott habilitált.

Fotó: Műcsarnok Facebook oldala