A 92 éves korában hétfőn elhunyt művészről Balaicz Zoltán azt írta: "művészetével, lelkiségével, lokálpatriotizmusával örökre beírta magát Zalaegerszeg történetébe".

Az önkormányzat honlapján található életrajz szerint Németh János 1934. március 16-án született Zalaegerszegen, régi, neves "agyagos" családba. Nagyapja kályhásmester volt, apja és nagybátyja is az agyagiparban dolgozott. 1953-ban került az Iparművészeti Főiskola kerámia tanszékére, ahol Borsos Miklós és Gádor István tanítványa volt. Tanulmányai befejeztével, 1958-ban visszatért szülővárosába, és a Zalakerámia gyáregységében kezdett dolgozni.

1961-ben Zalaegerszegen rendezte első kiállítását, amelyen szerepelt a főiskolán készült Vörös kakas című korongozott szobra, melyet a szakmai közvélemény első fő művének tart. Első nagy megbízatása a Harkányfürdőn 1970-ben felállított, 35 négyzetméteres samott dombormű volt, amelyet az évek során tárlatok, köztéri művek, utazások követtek.

A nemzetközi kerámiatalálkozókon több alkalommal szerzett rangos elismerést magának és Magyarországnak. Litvániai, csehországi és romániai szakmai útjait hazai és nemzetközi kiállítások sora követte.

A ljubljanai magyar nagykövetségre készült szobra után Szombathelyen, Hévízen, Zalaegerszegen, Vonyarcvashegyen, Nemesgulácson és Galgamácsán köztéri alkotásait állították fel. Állandó építész munkatársával, barátjával, Szerdahelyi Károllyal Százhalombattán alkották meg a Csodaszarvas legenda című, monumentális domborművét. A zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2010-ben nyílt önálló állandó kiállítása. Tucatnyi díjban, elismerésben részesült: megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést, a Munkácsy-díjat, 2014-ben elnyerte a Kossuth-díjat és a Nemzet Művésze címet.

Művészetére erőteljesen hatott a göcseji népi fazekasság szellemisége és formavilága. Alkotásainak anyaga jellemzően agyagmázas samott. Legjelentősebb alkotásai az épületekhez kötődő kerámia relief-ek (faliképek), illetve kerámia domborművek. Az AIC és a Hungária 24 művészcsoport tagja volt.

Fotó: zaol.hu ZH Archívum