bezár
 

irodalom

2015. 06. 11.
Vasárnap esti történelemóra a szabadban
Spiró György Diavolina című regénye a Margó Feszten. 2015. június 7.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Keresd a nőt, szól a mondás, Spiró György és Nyáry Krisztián pedig tartotta is magát ehhez, amikor a Margó Feszt utolsó napján este a Károlyi-palota udvarán igyekeztek  felkelteni az érdeklődést az író legújabb műve iránt. A Maxim Gorkij életének utolsó éveiről („amibe aztán sokan belehaltak") szóló Diavolina című regény ugyanis bővelkedik különös sorsú és kalandos életű női karakterekben, kézenfekvő tehát, hogy ez mutatkozott a legközvetlenebb útnak a nézők becsalogatásához a történet világába. 

Kissé meglepődöm, amikor a Bodor-beszélgetés után bejelentik, a könyvbemutató az udvaron lesz. Eredetileg a PIM díszterme volt helyszínként megjelölve, de kétségtelen, jó húzás volt a változtatás, látva, hogy szinte teljesen megtelnek a színpad előtti műanyag széksorok. Közben valahol locsolják a füvet, érezni az illatát, a fákról madárcsicsergés hallatszik, így hallgatjuk, mit mesél Spiró György arról a Maxim Gorkijról, akinek Alekszej Makszimovics Peskov volt az eredeti neve, és épp ezért szerepel végig Alekszej néven a frissen megjelent regényben is. Rögtön egy kis műhelytitok: Spiró szándékoltan igyekezett minden szereplőjét csupán egyetlen néven nevezni regényében, tudva jól, a magyar olvasó számára nehéz követni az orosz regényekre oly jellemző állandó változásait a névhasználatnak.

prae.hu

Mivel a regény szereplői mind a valóságban is élt személyek, és szinte mindegyikük élete önmagában is kész regény volt, a velük kapcsolatos háttérinformációkra fókuszál a beszélgetés is. Például, hogy mennyire hihetetlennek tűnik, de a naplók és a visszaemlékezések mégiscsak azt dokumentálják, hogy a nagy házat vivő Gorkijéknál együtt vacsorázott a szovjet titkosszolgálat feje és néhány oldalági Romanov. De már az is nagyon érdekes, hogy mennyi írásos dokumentum fennmaradt erről a korszakról, hogy ezek mit is közvetítenek a ma olvasója felé. Akadt például ebben a közegben olyan író, aki még fiatal korában megfogadta, hogy naplójában nem kíván politikával foglalkozni, csupán az irodalomról feljegyzéseket készíteni, s bár ezt sikeresen be is tartotta, mégis amit leírt, politikatörténeti látlelet is egyben.

Spiró GyörgyNyáry Krisztián leginkább a regény női szereplőire kíváncsi, szó esik például Gorkij első feleségről, Katyerina Pavlovnáról, aki az úgynevezett Politikai Vöröskeresztet is a vezette. Ő is részese volt annak a játéknak, amit Gorkij játszott: akiket ki akart hozni a börtönből, azokról nagyon kemény hangvételű cikkeket írt, tulajdonképpen ez a fajta karaktergyilkosság volt az ára az adott személy szabadon engedésének. Nyáry Krisztián rákérdez arra a látszólagos ellentmondásra, hogy az az ember, akinek volt befolyása, és egy-egy ember esetében élt is vele, hogyan nézhette tétlenül az öldöklésnek azt a mértékét, ami a 20. századi első felének Oroszországát, illetve Szovjetunióját jellemezte. Spiró szerint arról van szó, hogy egy ilyen helyzetben nagyjából eddig terjedhet egyetlen ember mozgástere: egyenként menteni meg másokat, az egész folyamatot viszont nem állíthatja meg. 

Akad itt egy boldogtalan életű meny is, Tyimosa, akinek az előbb említett Cseka-vezér udvarolt, sőt Sztálin is táplált iránta vonzalmat, bár nyíltan ezt soha meg nem vallotta, helyette eltetette láb alól azokat a férfiakat, akikbe az asszony beleszeretett. Felbukkan a beszélgetésben (és természetesen a regényben is fontos szerepe van) egy színésznő is, a szép, tehetséges, intelligens és művelt Marja Fjodorovna, akiből miután nem engedik többet színpadra, külkereskedelmi komisszár lett.   

 Van még egy kémnőnk, Mura, aki valószínűleg az összes létező titkosszolgálatnak kémkedett, s akinek talán a legkalandosabb volt az élete a női szereplők közül. Gorkíj levelezésének egy részét - amit esetleg egy perhez használhattak volna fel ellene - , úgy elrejtette, hogy azóta sem találták meg ezt az archívumot. És persze ott van Lipa, azaz Olimpiada D. Csertkova, vagyis a regény címszereplője, aki ugyanúgy alacsony sorból származott, mint Gorkij, és szépen lépdelt a társadalmi ranglétrán: cseléd, bába, szülész-nőgyógyász. Az ő fiktív emlékiratait olvashatjuk tulajdonképpen a regényben, van itt azonban egy aprócska trükk : az asszonnyal készült egy interjú nem sokkal Gorkij halála után, az erről fennmaradt négy-öt oldalnyi terjedelmű szöveget Spiró gyakorlatilag észrevétlenül beleszőtte saját írásába. 

Nyáry Krisztián és Spiró György

Nagyon sok információ hangzik el a beszélgetés alatt, talán kicsit túl sok is a felidézett korszak és közeg életében nem jártas hallgatóságnak. Próbálom magamnak a hallottakból kimazsolázni a jellegzetes Spiró-féle világlátást és megközelítési módot, s bizony akad ilyen gondolatmenet is bőven. Például amikor kihangsúlyozza, hogy minden rendszerről tudni lehet már a születése pillanatában, hogy mi lesz belőle. Aztán meg ahogyan az orosz elitről vélekedik: a hatalmas országhoz képest nagyon szűk volt ez a réteg, és nem véletlen, hogy ennyire marták egymást, s hogy ki milyen politikai irányzathoz csatlakozott, vörös volt-e vagy fehér, sokszor családon belüli ellentétet is jelentett, itt bizony nem ritkán ellentétes oldalon álló családtagok gyilkolták egymást.  

A legvégére nekem már csak egy kérdésem marad: vajon az időközben kicserélődő közönség, a Harcsa Veronika koncertre érkezők közül, akik csak a végén, véletlenül csöppentek bele ebbe a rögtönzött történelemórába, akadhat-e olyan, akinek felkeltették az érdeklődését a hallottak? Mert akkor tudok még egy indokot arra, miért is volt jó ötlet az udvarra szervezni ezt a beszélgetést. 

Fotó: PIM

nyomtat

Szerzők

-- Pethő Anita --


További írások a rovatból

Ilyen volt a májusi FISZ Junior záróeseménye
irodalom

Az örmény idő nyomában
Bakos Gyöngyi Nixon nem tud lépcsőzni című kötetéről
Bemutatták Ungár Péter Ismétlődő eltévedés című kötetét, Prae Kiadó, 2025

Más művészeti ágakról

színház

Cyrano de Bergerac a Budaörsi Latinovits Színházban
art&design

A 7layers című csoportos kiállítás a Pikszisben
színház

Az Egy nyár című komédia a Katona József Színházban
Alex Garland és Ray Mendoza: Warfare


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés