A budapesti polgári családból származó Gyarmati Fannit 1926 őszén ismerte meg Radnóti Miklós. A költő Fanniban nagyon korán megtalálta szerelmét, aki végül egy életen át társa maradt, kapcsolatuk a teljes őszinteségen és a férfi és nő egyenrangúságán alapult. 1935-ben kötöttek házasságot, Gyarmati Fanni méltó szellemi társa és első kritikusa volt Radnótinak - írja Ferencz Győző irodalomtudós Radnóti Miklós élete és költészete című könyvében, amelyben számos dokumentumot és visszaemlékezést közölt a költő feleségéről, kettejük nem mindennapi kapcsolatáról.Az életrajz szerint Vas István költő többször is megrajzolta a társaságban Fifinek becézett Gyarmati Fanni alakját, felidézte például, ahogy "a karcsú, kék szemű, lilás rózsaszín pulóverében tündéri Gyarmati Fifi" a városligeti műjégpályán elegánsan siklik korcsolyáján.

    Másutt így szólt róla: "a megközelíthetetlenség legzavarbaejtőbb példányának láttam. (...) Okos lány volt, őszintén érdekelte nem csak az irodalom, de minden műveltséganyag, s közben elegáns, sőt, tündöklően szép lány is volt. Mégis, ahogy bájos szemöldökét felvonta, ahogy a száját keserédes kifejezéssel csücsöríteni tudta, valahogy úgy, mintha biggyesztené - az embernek mindig az volt az érzése, hogy valamilyen illetlenségért kap tőle megrovást, amit egyébként néha szóban is közölt".
Fanni alakját férje számos költeményben megörökítette. Róla szól a Két karodban című vers vagy az Erőltetett menet halhatatlan sora: "és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt". A munkaszolgálatba hurcolt költő számára felesége jelentette a biztos pontot, az életet. 1944-ben, nem sokkal meggyilkolása előtt hozzá írta a Hetedik eclogát és a Levél a hitveshez című verset.

    Ortutay Tamás szobrász, keramikus Radnóti Miklós özvegyét, aki a keresztanyja, "kedves, pontos, szigorú és fegyelmezett hölgyként" jellemezte az MTI-nek. A képzőművész a 100. születésnapra különleges ajándékkal készült, amit eddig titokban tartott keresztszülője előtt.
 
"A Radnóti Miklósról elnevezett RAM Colosseumot szeretném versekbe csomagolni, természetesen maradandóbb anyagból, mint az a hatalmas nejlonzacskó, amibe annak idején a Reichstagot csomagolta egy művész" - fogalmazott Ortutay Tamás, aki azt tervezi, hogy a művelődési központ kerítését építi meg, valamint falait burkolja be régi és kortárs költők szövegeivel, egyfajta vandál- és rozsdaálló acéllemez-kerámiafal formájában. 

    "Ennek létrejötte nem csak rajtam múlik, hiszen sok pénz kell hozzá, ami meglehetősen ritka jószág" - bizakodik az alkotó, aki felidézte azt is, hogy hasonló emlékművet tervezett korábban az abdai út mellé, ahol Radnóti Miklós és mártírtársai meneteltek a tömegsír felé. "Akkor egy acélos nemet kaptam" - tette hozzá. 

    Arra a kérdésre, hogy miként élt tovább Radnóti Miklós emlékezete a családban, Ortutay Tamás elmondta: a költő gyakran szóba került a családi összejöveteleken. 

    "Egészen kiskoromban hallottam Radnóti Miklós haláláról, a tömegsírból előkerült versekről. Emlékszem, ez engem nagyon foglalkoztatott akkoriban. Ami nem is csoda, hiszen mindenki erről beszélt. Apám naplójában egyébként részletesen írt erről az időszakról" - emlékezett. 

    Ortutay Tamás arról is beszélt, hogy sok mindent köszönhet "Fifi néninek", ő tanította meg például síelni is. 

    "Eveztünk is együtt, igaz, nem ugyanabban a hajóban. Közismert volt, hogy mindig erős tempót diktált, pedig már akkor sem volt tinédzser" - idézte fel emlékeit az alkotó. Mint mondta, keresztszülője életének még mindig központi része Radnóti Miklós hagyatékának gondozása, kora ellenére a szerződéseket kézben tartja, ő írja alá őket. 

    A kérdésre, hogy miért kerüli a nyilvánosságot, Ortutay Tamás azt felelte, "Fifi néni" sosem szeretett szerepelni. 

    "Ugyanakkor mindent megtett, hogy Radnóti hagyatéka eljusson az emberekhez" - mutatott rá. 

    Megjegyezte, hogy elvonultságában bizonyára az egész életén át viselt fájdalom is szerepet játszhat, a kétségek, hogy vajon megmenekülhetett volna-e a költő, ha a munkaszolgálat helyett a bujkálást választják.
"A szüleim ezt tanácsolták nekik. Édesanyám is így menekült meg, őt apácák bújtatták a háború végéig" - mesélte Ortutay Tamás.