bezár
 

irodalom

2018. 11. 07.
Egy kamaszkori fejlődésregény kapta a Goncourt-díjat
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Egy kamaszkori fejlődésregény kapta a Goncourt-díjat Egy 1990-es években játszódó kamaszkori fejlődésregény,  Nicolas Mathieu Leurs enfants apres eux (Utánuk a gyerekeik) című műve kapta idén a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat - jelentették be szerdán Párizsban.

Az Actes Sud kiadó gondozásában megjelent 400 oldalas mű szociális és politikai látlelet Franciaország perifériális keleti részén, az elszegényedő vidék és a nagyvárosok peremén felnövő fiatalokról. A 40 éves szerzőnek ez a második regénye, a könyvkiadónak pedig hat év alatt a negyedik Goncourt-díjjal jutalmazott műve.

"Ez a díj feltehetően megváltoztatja az életemet. Oscar fiamra gondolok. Ilyen esetekben visszatérünk a gyökerekhez, a családomra, a szüleimre, a városra, ahol születtem, Epinalra, a regényben szereplő emberekre gondolok. Ez mind most hirtelen előjön" - mondta Nicolas Mathieu, amikor megérkezett az eredményhirdetés helyszínére, a párizsi Drouant étteremhez. 

A szerző saját bevallása szerint egy fejlődésregény mindig az illúziók elvesztésének története. Regényében egy csapat kamasz életét követi négy nyáron át 1992-ben, 1994-ben, 1996-ban és 1998-ban egy képzeletbeli kelet-franciaországi városban, Heillange-ban, amelyben könnyű ráismerni az elszegényedő keleti volt ipari városokra, amelyek a globalizáció veszteseinek számítanak. A regény fiatal hősei 14 évesen arról álmodoznak, hogy "lelépnek innen", a nyarakat pedig az olajszagú városszéli tóparton töltik abban reménykedve, hogy "történik valami".  

A regénye főhőse, Anthony, akinek apja volt gyári munkásként a napjait kertészkedéssel, ivással és gyűlölködéssel tölti. A regény azt sugallja, hogy az illúziók elvesztése után a kamaszokra is hasonló sors vár. 

"Arról a világról akartam mesélni, ahonnan származom. Ez egy irodalmi és politikai kísérlet. Amint arról beszélünk, hogyan élnek az emberek, hogyan szeretnek, politikai tettet hajtunk végre. Természetesen kicsit én is benne vagyok a regényben. Megpróbáltam rekonstruálni a jelen időt, megérteni, hogyan is élünk. Ez a részleteken keresztül történik, a lehető legjobban beillesztve a valóságba" - mondta a szerző. 

A másik legjelentősebb francia irodalmi elismerést, a főként formai újításokért adományozott Renaudot-díjat a zsűri Valérie Manteau-nak ítélte Le sillon (A barázda) című regényéért, amely a 2007-ben meggyilkolt Hrant Dink örmény származású török újságíróról szól. 

A zsűri különdíjat adományozott Philippe Lancon Le lambeau (A foszlány) című regényének, amely az év egyik legnagyobb könyvsikere Franciaországban. A regény a hét elején megkapta a Femina-díjat is. 

Philippe Lancon, a Libération című napilap publicistája 2015. január 7-én a Charlie Hebdo szatirikus hetilap szerkesztőségében tartózkodott, amikor Allah Akbar felkiáltással dzsihadisták behatoltak és 12 embert megöltek. Egy golyó az írót is arcon találta, aki a terroristák távozásáig a földön fekve halottnak tetette magát. 

A történet a merénylet előtti este kezdődik, amelyet a szerző színházban töltött. Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című vígjátékát nézte meg, amelyben a puritán Malvolio "meg akarja büntetni az élvezeteknek és érzelmeknek élő embereket annak a jónak nevében, ami képviselni gondol, és isten nevében mindent rosszat megenged magának ennek eléréséhez". Ami viszont Shakespeare-nél csak álom volt, az a szerző életében rémálommá válik másnap. 

A mű hatvan oldalon keresztül szinte egy szuszra idézi fel a Charlie Hebdo elleni támadást minden részletét. 
"Forgattam a nyelvemet a számban és az éreztem, hogy a repeszekre szétesett fogaim lebegnek mindenhol" - emlékszik vissza Lancon. "Később tudtam meg, hogy a szerkesztőség vérben úszott, de én benne fürdőztem, szinte semmit nem láttam" - olvasható a mű elején. 

A szerző számára azonban a neheze csak ezután következik. Lancon a kórházba szállítását követően elveszítette eszméletét. Szétroncsolódott arcát több mint húsz műtéttel állították helyre. A szöveg elsősorban a szerzőt támogató nővérek, orvosok, az ajtaja előtt posztoló rendőrök, a folyamatosan mellette lévő báty és az arcot helyreállító sebész, Chloé Bertolus története.  A regény november 13-án ér véget, amikor újabb 130 áldozatot követelő dzsihadista támadássorozat történt Párizs belvárosi kávéházaiban és a Bataclan klubban.
 

nyomtat

További írások a rovatból

irodalom

A mindenség ura jó kiindulópont A mindenség ura jó kiindulópont
Interjú Varga László Edgárral
irodalom

Helyzetjel: A világ vége Helyzetjel: A világ vége
Világom kezdete
Késelés Villával az Óvóhelyen
irodalom

Karinthy-novella az, ami nem sikerül Karinthy-novella az, ami nem sikerül
Karinthy Frigyes-konferencia az ELTE-n, 2. nap

Más művészeti ágakról

Szilágyi Zsófia: Egy nap
Gyovai Katalin Hugonnai Vilmáról, Thorról és a bogaras trilógiáról
Keressük az interaktivitás megvalósíthatóságának a kereteit


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés