film
Az Imádom Los Angelest című HBO sorozatból ismert nyíltan meleg és provokatív Jordan Firstman nemcsak írója-rendezője volt első egész estés filmjének, hanem a főszerepet is magára osztotta, vállalva azt, hogy az egoisztikus alkotói döntéssel óriásit bukhat. A New York-i LMBTQ szcénában játszódó ambiciózus Club Kid legnagyobb örömünkre – és meglepetésünkre – nem futott vakvágányra, épp ellenkezőleg, a drogokkal, alkohollal, egyéjszakás kalandokkal és felelőtlen döntésekkel felskiccelt apa-fiú történetben a meghökkentő jelenetek sodrásában ámuldozva követjük, ahogy a 30-as éveiben járó és komoly önértékelési problémákkal küzdő főhős, Peter vállalja tettei következményeit; gondoskodik 10 éves fiáról, Arloról (Reggie Absolom), akinek létezéséről egészen odáig nem tudott, és aki egy napon a semmiből csöppen az életébe, és állítja váratlan kihívások elé.
A Vadló Kilenc sallangmentes narratívája a törékeny férfibarátság és a magány keserű melankóliája köré szerveződik. Filmnyelvi, hangnembeli és dramaturgiai elemeiben egyaránt kirajzolódnak a rendező korábbi munkái, továbbá az Erőszakik és A sziget szellemei szintézisének formájában a trilógia záródarabját kínálja, melyben markánsan érvényesülnek a rendező szerzői jegyei és karaktereinek empatikus ábrázolása. McDonagh filmjeit nézve, azt is mondhatnánk, hogy ha egyet láttunk, láttuk az összeset – ezekben fellazulnak a különböző műfaji jegyek és a fekete humor leple fedi be az emberi lélek legféltettebb titkait; mi pedig nevetünk a karakterek nyomorúságán, miközben önmagunk képét véljük felfedezni bennük.
Nemes Jeles László első francia nyelvű rendezésében a második világháború alatt szerveződő francia ellenállás alakjáról, Jean Moulinről forgatott filmet. A Moulin annak ellenére, hogy felkérésre készült, magában hordozza a rendező markáns stílusjegyeit és tematikai motívumait. Nemes Jeles László az elnyomás és az erőszak perspektívájából hámozza le a történelmi emlékezet rétegeit, és azt vizsgálja, hogy az egyéni tettek és sorsok miként tagozódnak be az ország kollektív tudattalanjába, ezúttal kívül marad és analitikusan ábrázolja a nemzeti hősteremtés mivoltát, a címbeli Jean Moulin végig enigmatikus karakterként jelenik meg, akiről keveset tudunk, ezáltal főbb ismérve az ellenállás aktív és passzív aktusa. A politikai thrillereket idéző információáradat és kegyetlen kínzások közepette a Franciaországot megszálló náci tábornokok és az ellenálló mozgalom névtelen alakjai kerülnek egymással szembe, a Gilles Lellouche által alakított címszereplő mintegy kiemelt hősként, a rendíthetetlen ellenálló szerepében mozog a narratíva szövetében.
A német Sandra Wollner Everytime című pszichológiai drámájában egy megrázó tragédia anatómiája láncolja magához a szereplőket és a nézőket. A kimerevített időben egyre mélyebbre süllyedünk a gyász tengerében, és Wollner lebilincselő módon mossa el a határokat valóság és képzelet között; a realitás elbizonytalanításának eszközével fejezi ki azt a bénító állapotot, amikor a szeretett személy eltűnik az életünkből és beszippant a gyász mindent elnyelő örvénye, melyből úgy érezzük, sosem találunk kiutat. A rendezőnő egyszer andalító melankóliával, máskor nyugtalanító helyzetek belengetésével, továbbá David Lynch-et idéző mágikus realizmussal ragadja meg a továbblépés lehetséges kivetüléseit.
A Fűzővel nemzetközi sikereket bezsebelő osztrák Marie Kreutzer Gentle Monster című felkavaró drámájában egy széthulló család gyerekpornóval és rendőrségi nyomozással terhelt kálváriája tárul fel előttünk. A főszerepben Léa Seydoux, aki ezúttal három nyelven – francia, angol, német – bizonyítja színészi és előadói képességeit. A Gentle Monster konfliktusának katalizátora a feleség azon felismerése, hogy filmkészítő férje extra pénzkereset céljából gyerekpornót terjeszt az interneten, és ehhez még a saját fiúkat is videóra veszi. A főszereplő Lucy Weiss (Léa Seydoux) élete egyik napról a másikra fenekestül felfordul és minden, amit ez idáig igaznak hitt, hazugság lesz.
Horvát Lili angol nyelvű filmje, a Jegyzeteim a Marsról a sci-fi műfaji elemeinek absztrahálásán keresztül rajzolja meg a haldokló párkapcsolat mintázatait. Egyrészt megőrzi a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre plasztikusságát és kimértségét, másrészt a tudományos fantasztikum beemelésével és az allegorikus fogalmazásmóddal kitágítja az értelmezési horizontot. A rendezőnő romantikus sci-fi köntösébe öltözteti párkapcsolati tanulmányát arról, miként vezethetnek a kudarcba fulladt kommunikációs és kapcsolódási kísérletek egy házasság felbomlásához.


