bezár
 

irodalom

2013. 06. 27.
Minden megtörtént, ami megtörténhetett
A JAK Műfordító Tábor 8. napja (Kisoroszi, 2013. június 20.)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Műfordító Tábor utolsó reggelén Károlyi Csaba előadását hallgattuk meg. Ahogyan minden évben, most is bemutatta az idén megjelent könyvtermést. Rácz Péter szemináriumán Oravecz Imre Kaliforniai fürj című művéből fordítottak egy részletet a hallgatók, majd a szemináriumi munka összefoglaló megbeszélése következett. A tábort végül az észt est zárta, csengő népdalokat hallgathattunk az éneklő nép négy fordítójának előadásában, s egy különleges észt likőrt is megkóstolhattunk.

Károlyi Csaba ismét egy hatalmas láda könyvvel érkezett hozzánk, de ÉS-számokat is hozott, köztük a még megjelenés előtt álló következő napi kiadványt. Kaptunk ismét listát az álatala fontosnak tarott könyvheti újdonságokról, amelyeket rövidebben-hosszabban bemutatott egyenként. A könyveket is kézbe vehettük, amint körbejártak az asztal körül. Bevezetésként beszélt az Élet és Irodalomról, de a magyar irodalom további fórumaira is felhívta a figyelmet. Emellett a tájékozódást segítő antológiákat, díjakat is megemlítette.



A szeminárium előtt különösen aktuális volt, hogy Károlyi Csaba bővebben is beszélt a Kaliforniai fürj című regényről. Megosztotta velünk olvasásélményét, s mesélt a regény történetéről, kontextusáról is. Emellett a szerkezete is szóba került, ha egy-egy fejezetet külön olvasunk, nem olyan erős a szöveg, viszont egészében olvasva "beszippant", érezni, hogy az egész a fontos, nem a részletek. Ez a kritika kettősségében is megnyilvánul. Kiemelte azt is, hogy a szöveg nagyon egyszerű hangon szólal meg, olyan hangon, ami nincs a magyar irodalomban. Újdonságként Bartók Imre A patkány évét is figyelmünkbe ajánlotta, bár nem volt ideje még a Könyvhét óta elolvasni, csak jót hallott róla. Másik fontos megjelenés Borbély Szilárd Nincstelenek című műve, amely rendkívüli kritikai fogadtatásban részesült, s ő maga is figyelemre érdemesnek találja. Csaplár Vilmos Edd meg a barátodat! című regényét szintén ajánlja, a szerző a legjobb formáját hozza ebben a könyvben.

Az új Esterházy ismét nagyon izgalmas, száz egységből, "oldalból" áll, amely természetesen nem esik egybe a tipográfiai oldallal, ezzel játszik a szöveg. Fényt vethet a regény jellegzetességére a tendencia, hogy ahányan beszélnek róla, annyiféle véleményt hallhatunk arról, ki a főhős vagy éppen miről szól. Károlyi Csaba maga a 70. oldalig jutott, de eddig maga sem tudna választ adni a kérdésre, mivel nincs a történetnek linearitása, ugyanakkor a korábbi Esterházy-regényekhez hasonlóan hihetetlenül szellemes. Emellett a főszöveg és a lábjegyzetek működése maga a jegyzetelés-technika paródiája. A prózai művek közül ajánlotta még a nehezen besorolható Láng Zsolt és Nagy Gabriella kötetét is. Felhívta a figyelmet a fiatal Potozky László Nappá lett lámpafény című kötetére, amelyben nagyon erős novellákat olvashatunk. Bár (és mivel) még érezni, hogy Bodor Ádám a mestere, érdemes odafigyelni a szerzőre. A JAKkendő-díjas Szil Ágnest is meg kell említeni, műve talán Örkény és Esterházy felől megközelíthető. Mint megtudtuk, Buda György éppen most fordítja a kötetét németre. Szvoren Edina novelláskötetét sem hiábavaló forgatni, mivel az előzőhöz hasonlóan erős szövegeket tartalmaz.



Károlyi Csaba hosszabban mesélt Tompa Andrea Fejtől s lábtól című könyvéről, amely a személyes történeten túl színre viszi a Trianon utáni Erdély sorsát is. Nyelvi szempontból különösen érdekes, hogy két elbeszélőt mozgat, akiknek a nevét viszont nem tudjuk meg, mégis tisztán el lehet különíteni az elbeszélői szólamokat. Ugyanakkor az olvasó számára utólag nehéz rekonstruálni, hogy ki mit beszélt el, mivel kettejük elbeszéléséből áll össze a történet, s ugyanazt a nyelvet használják. A nyelvezet, s a fordíthatóság tekintetében az is szembetűnő, hogy egy száz évvel ezelőtti kolozsvári nyelven szólal meg. Károlyi Csaba az Emlékiratok könyvéhez hasonlította az elbeszéléstechnikáját, amennyiben a mű végén hasonlóan felborul a grammatika, bár itt a "mi" válik dominánssá, ahogy a két elbeszélő a mű végén találkozik. Lelkes előadása a Tompa Andrea könyvéről mindnyájunkat meggyőzött, hogy olvasásra és figyelemre érdemes.

Az irodalomtudomány területéről Szilágyi Zsófia Móricz-monográfiájára hívta fel a figyelmünket, amely lebontja a korábbi Móricz Zsigmondról alkotott képet, az életutat új szempontból mutatja be a naplók, s egyéb életrajzi dokumentumok alapján. Megtudhatjuk például, hogy nőfaló, "hihetetlenül nagy természetű volt a Zsiga bácsi", s ez nagyban meghatározta az életét, hogy "akkor mikor is írjon". Ahogyan arról is olvashatunk, miként próbálta eladni a könyveit. Nagyon meglepő Móricz-képet kapunk, s ezt fontos volt megírni. A szövegelemzések pedig többnyire az életrajzból nőnek ki. S végül a József Attila Kör történetéről is szó esett, amelyet Németh György foglalt össze. Nehéz feladata lehetett, hiszen a JAK nem archivált, mintha nem lenne történeti tudata. Fel is merült rögtön a kérdés, hogy mikor volt az első Műfordító Tábor, végül Rácz Péterrel 1983-ban egyeztek meg, ami azt jelenti, hogy az idei volt a 30. évforduló. Idő hiányában, s egyben stílusosan ezzel ért véget az előadás.



A közös ebéd után a Károlyi Csaba által már bemutatott Kaliforniai fürjből fordítottak egy részletet a résztvevők. Többen szakfordításhoz hasonlították a feladatot, "úgy van, ahogy leírta". Az egyik probléma a "Nemzeti Temperöntvénygyártó Vállalat" fordítása volt, amely a szövegben magyarul, angolul és rövidítésként is szerepelt. Sokan utánanéztek, hogy miről is van szó, s kiderült, anyanyelvi beszélőként sem problémátlan. Mint végül kiderült, Ernának volt a legnehezebb dolga, aki szerbre fordított. Náluk van egy szabály, miszerint minden idegen kifejezést át kell írni kiejtés szerint szerbre (például az "erforsz" nagyon rosszul hangzik). S ilyenkor vajon a horvát Maja mit szól – tanácstalan tekintet –, Erna helyette válaszolt: "örül, hogy már nem vagyunk egy ország". Érdekes volt az is, ahogyan Hanna "peoplewatch"-ként fordította azt, mikor az emberek kiülnek az utcára a padra pletykálni, nézelődni, ő mindezt egy szóba vonta össze, s magára a padra vonatkoztatta.



Az este az észt dalok bűvöletében telt, s még mindig meglepetést tudtak okozni a beszélgetések. Hanna lenyűgözött minket a hatnyelvű mozaikszerű költeményével, ahogy azzal is, hogy még jelnyelven is beszél, ami Ruzsa Magdi egy dalának hallgatása közben derült ki, önkéntelenül. Ettől fogva a jelnyelv lett a központi téma. Meglepő volt hallani, hogy a jelnyelvnek is vannak különböző nyelvei, dialektusai és akcentusai is. Bár a jelnyelvet kifejezőbbnek érezzük, mégis, ha valamit nehéz megjeleníteni a non-verbális jelekkel, a jelnyelv is a betűzéshez folyamodik, így az írás mégsem kiiktatható a kommunikációból.

Nehéz összefoglalóan beszélni a tábor egészéről, mégis zárásként elmondható, hogy rendkívül gazdag programban volt részünk, hiszen felvonultak előttünk a kortárs irodalom és a fordítók, kritikusok fontos képviselői. S olyan kérdések merültek fel, amelyeken érdemes elgondolkoznia minden irodalommal, kultúrával foglalkozó embernek. Szervezői szempontból pedig együtt érezhettünk házigazdáinkkal, akik sikeresen vették egymás után az akadályokat. Hihetetlen volt, ahogy mindezt megvalósították a lehetetlen körülményeket leküzdve, sokszor a szereplők elhivatott segítségével. Végül minden programra sor került az árvíz, betegség vagy egy autó lerobbanása ellenére. "Minden megtörtént, ami megtörténhetett" – hangzott el oly sokszor L. Varga Pétertől, de mondhatnánk, minden megvalósult, aminek meg kellett valósulnia, sőt annál sokkal több is.
 

Fotók: Vásári Melinda

prae.hu


Kapcsolódó cikkek


nyomtat

Szerzők

-- Vásári Melinda --


További írások a rovatból

Bemutatták Sárkány Tímea első, Boszorkányok nyara című verseskötetét
irodalom

Hajdu Levente volt a Kötetlenül sorozat vendége
Bemutatták Charles Bukowski A város legszebb nője című novelláskötetét

Más művészeti ágakról

színház

Interjú Pálffy Tibor színésszel külső-belső tényezőkről, színházi igazságról, és szerepről
Sírtunk Cannes-ban az Un Certain Regard izlandi nyitófilmjén
Kritika a Das Rheingold és a Die Walküre előadásairól a Wagner-Napokon
Bartók György szerzői estje a Fugában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés